Az Árpád-vonal útikönyve (Az Úz-völgyi szovjet betörés 57. évfordulójára)

A kötet erős háromszéki-sepsiszentgyörgyi érzelmi-baráti kötődésű, bár a szerzőnek és családjának származását tekintve semmi köze a székelységhez. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem vezetőségétől kapott olyan megbízatást – lévén katonatisztről szó, nevezhetjük parancsnak is –, hogy hadtörténeti kutatásai során foglalkozna a Magyar Királyi Honvédség védelmi rendszerének kiépítésével a Keleti-Kárpátokban és ennek szerepével a II. világháborúban. Ez feldolgozatlan, ismeretlen, letagadott-elhallgatott, meghamisított téma, rendkívül szegényes irodalommal. A Keleti-Kárpátok a II. világháborút megfejelő – Magyarországot ismételten lefejező – párizsi béke után nagyrészt Romániához, de elég tekintélyes hegyvonulat-szakaszon – az egykori kárpátaljai részen – "a Nagy Szov­jetunióhoz" került. Ezzel ennek a térségnek a magyar indíttatású történeti kutatása tabutémává vált. A románok a maguk megszokott módján emlékeztek saját hősiességükre – még most is fújják azt a katonanótát, hogy "Áttörjük a Kárpátokat" (Trecem Carpaţii) –, a németek a "maguk mentségére" a Székely Határőrséget és a Magyar Királyi Honvédséget okolták a kudarcért, a szovjetbarát magyar hivatalosság pedig a nemzetárulás magas fokáról tanúskodott ismételten, amikor a szomszédos népek érzékenységére való tekintettel és a szovjet iránti szolgai hűség jegyében hamisítja és tagadja meg az országa és a honvédség szerepét a II. világháborúban.
Jellemző módon éppen Szabó József János figyel fel arra, hogy Grecsko marsall A Kápátokon át (Zrínyi Könyvkiadó, Budapest, 1974) című memoárkötetében részletes és objektív beszámolót közöl az Árpád-vonal Tatárhágó–Ökörmező–Rahó–Máramarossziget környéki áttörési kísérletéről, kiemelve a magyar honvédség katonai erényeit, és ezt a könyv magyar fordítója elhallgatja és megmásítja. A marsall visszaemlékezéseit szerzőnknek kell újrafordítania a történelmi igazságtétel jegyében.
Az Árpád-vonal történetének kutatása csak az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején válik lehetségessé.
Szabó József János egy budapesti dokumentumfilm-szemlén megismerkedik az Úz-völgyi hegyomlás című, az 1944. augusztus 26-i úzi szovjet betörés történetét a szemtanúk és résztvevők visszaemlékezéseit filmbe, majd könyvbe illesztő alkotással, ennek nyomán Székelyföldre utazik, és itt, a Füsti Fecskében veterán visszaemlékezők társaságába kerül, azok élményszerű, sokszor a folklór köszörűköveivel is újraélesített történeteivel találkozik, akikkel most már másfél évtizeden át erősödő, a bujdokáló történelmi emlékekben búvárkodó baráti kört épít ki, akik hatására budapesti kutatótárs barátokat toboroz, végigjárja a Keleti-Kárpátok teljes hosszát, megírja Az Árpád-vonal című nagysikerű, a témában úttörő hadtörténeti munkáját.
Eközben az Úz völgyében hagyomány születik. Az úzi katonatemetőben önerőből emlékművet állítunk, a veteránok "vezényletével" megújul a sírkert, Szabó József János katonai főiskolás hallgatóit is kihozta az Úz völgyébe, a csíkszentmártoni-háromszéki fiatalokkal itt, terepkutatás közben ismerkedtek-barátkoztak meg.
Szabó József János könyve utószavában írja:
– Alezredes Úr! Mi lenne, ha most itt lenne a honvédség? Meg tudná védeni a völgyet? – kérdezte az azóta már hivatásos tiszt fiú.
– Nézz végig magadon, és nézd meg társaid egyenruháját! A magyar honvédség itt van.
Döbbent csend fogadta szavaimat. Nézték egymást, egymás egyenruháját, rajta a HUNGARY felirattal, és láttam az arcokon, most értették meg, hogy békességben a múlt eredményeit és eredménytelenségeit tanulmányozva fegyvertelenül vagyunk itt, együtt a Romániába szakadt magyar testvéreinkkel. És nem kellett hozzá fegyver, véráldozat. Számunkra is, de számukra még inkább fontos, hogy mehessünk hozzájuk, és ők jöhessenek hozzánk. Így marad magyar a Kárpátalja, így marad magyar Erdély, a Felvidék és Délvidék. Így a szívünkben. Így nem veheti el senki.
Szabó József János nyugalmazott hadtörténész-alezredes rendszeres résztvevője, az úzi évfordulós összejövetelek szellemiségének olyan meghatározója, amely meghatározza őt is, környezetét is.
Volt évfordulós ünnepség, amikor lánya eljegyzését az Úz-völgyében tartották.