Tisztelgés a hősök előtt

Molnár Sándor tiszteletes igehirdetését követően a Kós Károly tervezte református művelődési ház udvarán, a Nagy­baczoni Nagy Vilmos emlékét őrző domborműnél Nagy Kinga tanárnő idézte fel a második világégés folyamán hadügyminiszteri feladatokat ellátó tábornok pályafutását és érdemeit, majd a központi emlékműhőz vonult a falu népe. A Be­nedek Elek Művelődési Egyesület elnöke, Bardocz Réka azokhoz szólt, akik számára keserű ünnep ez a megemlékezés, hiszen férjüket, gyermeküket, édesapjukat vesztették azokban a világégésekben, melyekből az anyaország megcsonkított területtel, állampolgáraitól megfosztottan került ki. Mégis ünnepnek nevezhető — hangoztatta —, mert a történelem kedvezőtlen alakulása ellenére mi megmaradtunk e tájon, és a hősök példamutató cselekedeteit sikerült átmenekítenünk a következő nemzedékek számára.
Bardocz Csaba polgármester szerint a háború akkor ért véget, amikor halottainkat tisztességgel eltemethettük, s hőseink addig élnek, amíg van, ki emlékezzék rájuk. A több frontot megjárt veteránok nevében a 86 éves Benedek József szólt a közel hetven éve történtekről. Bereczki László nyugalmazott református lelkipásztor isteni csodának nevezte, hogy a hosszú és kegyetlen harcok után még van, ki emlékezzék, s köszönetét fejezte ki egykori ,,nyájának”, amiért nem engedte, hogy a múlt e fontos pillanatai a történelmi kacatok közé kerüljenek. A helyi fúvószenekar és a nyugdíjasklub Őszi csokor kórusának műsora után a tizenkét nagybaconi háborús veteránt köszöntötték az egybegyűltek.
A művelődési ház kistermében régi képeslapokból, családi fényképekből, újságcikkekből, fronton használatos tárgyakból, régi pénzekből és hivatalos okiratokból összeállított kiállítást rendeztek be.