Farizeusi szigor

Pedig ott lebegett előttük a júliusi példa, amikor a videokamerás, szigorú felügyelet miatt ugyancsak sok diákot utasítottak ki, de – egyebek mellett – a különféle trükkök, ügyeskedések visszaszorítását tükrözték az elmúlt húsz év leggyengébb eredményei is. Persze, a következtetések ideje még nem érkezett el, a teljesítmény értékelése után jöhetnek csak az alaposabb elemzések, egyelőre azonban azt tapasztaljuk, hogy az oktatási miniszter következetesnek bizonyult, és úgy tűnik, ugyanolyan mércét alkalmaznak, mint két hónappal korábban.
Kifogást pedig aligha emelhetünk az ellen, hogy tisztességes tudásfelmérésre törekszik a tárca, hiszen valóban ideje lenne már visszaadni az érettségi diploma egykori értékét, és véget kellene vetni az iskolákban, egyetemeken meghonosodott puskázási praktikáknak is. Annál is inkább, mert jogos az aggodalom, ha már az iskolában megtapasztalják a gyermekek, hogy csalással érvényesülhetnek, vélhetően ugyanazt a modellt követik majd felnőttként.
De azt azért megkérdezhetjük, hogy vajon ezt a szigort mikor kívánják érvényesíteni kormányzóink más ágazatokban is. Mert éppenséggel lenne, hol: az adócsalás, a nagykorrupció elleni küzdelemben vajmi keveset tudnak felmutatni, a feketemunka visszaszorítása elleni harc is megtorpanni látszik a kezdeti nekilendülés után. De kamerákkal követhetnék például a közpénzek pazarlását is, hátha fény derülne arra, miként kerül Romániában minden infrastrukturális beruházás jóval többe, mint bármely más európai országban. Vagy körülnézhetnének saját portáikon, saját köreikben is. Például akkor, amikor különféle intézmények élére neveznek ki vezetőket. Vajon számít-e valamit a szakmai hozzáértés, a felkészültség, a munkabírás, vagy továbbra is a pártkönyvecske a perdöntő?
Mert ha a tisztesség iránti igény az osztálytermekre korlátozódik, akkor csak a hatalmon levők képmutatásáról beszélhetünk, a valós cél pedig az, hogy politikai tőkét kovácsoljanak szigorú fellépésükből.