Az összefogás buktatói

Az eléggé nyilvánvaló: a helyhatósági megmérettetés őszre halasztása a kormánypártok számára előnyös, az RMDSZ-t azonban vélhetően nem csak ez az általános érvényű megfontolás késztette arra, hogy támogassa koalíciós partnerei kezdeményezését.
Az összevonás ugyanis majdhogynem kizárja azt a szövetség ellenzéke által hangoztatott elvet, miszerint a tömbmagyarságban a helyhatósági választásokon megmérkőznek egymással a felek, majd ősszel egyfajta közös fellépés alakulna ki a már felmért erőviszonyok alapján. Ez esetben olyan tudathasadásos állapot állhat elő, hogy ugyanazok a pártok egyszerre harcolnának egymás ellen – az önkormányzati tisztségekért – és egymás mellett – a parlamenti képviseletért. Az RMDSZ döntése mögött tehát a versenyhelyzet elkerülésének szándéka állhat, annál is inkább, mert például Székelyföldön most már nemcsak a Magyar Polgári Párttal, hanem a Tőkés László nevével fémjelzett, bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárttal is meg kellene küzdnie Kelemen Hunorék csapatának. Így viszont kihúznák a megmérettetés méregfogát, a választások egybeesése esetén megúszhatnák a számonkérés egy részét, ráadásul a magyarság parlamenti képviseletének veszélyeztetését varrhatnák ellenfeleik nyakába, ha azok nem sorakoznak föl mögéjük.
A választások egybevonása azonban nem csupán az RMDSZ ellenzéke számára teremt csapdahelyzetet, hanem a magyar szervezetek közötti együttműködés kereteit is szűkíti. Kérdés ugyanis, hogy az új helyzetben a kiegyezés mely típusa lehet működőképes. Ahhoz, hogy biztosított legyen a választás szabadsága, ne sérüljön a politikai pluralizmus elve, de a magyarság parlamenti képviselete se kerüljön veszélybe, ajánlatos lenne, ha már az önkormányzati megmérettetés előtt egyezségre jutnának a magyar szervezetek. Megoldást jelenthetne a Tőkés László által felvetett javaslat, mely szerint előválasztáson mérkőznének meg a magyar jelöltek, és ennek alapján közös listán indulnának már a tanácsi, polgármesteri tisztségekért is. Csak­hogy ezt korábban elutasította mind az RMDSZ, mind az MPP – igaz, akkor még nem volt szó a vá­lasztások összevonásáról.
Más elképzeléssel nem állt elő sem az MPP, sem az RMDSZ. Úgy tűnik, jelenleg mindkét alakulat pozíciói megerősítésére összpontosít. Az RMDSZ kormányzati részvételét használja fel erre, az MPP pedig a Tőkés-párt bejegyzésének akadályoztatására, elhúzódására alapoz, amikor a köréje épülő, RMDSZ-szel szembeni nemzeti alternatívát hirdeti. Mondhatnánk, hogy mindkét alakulat régi beidegződései mentén cselekszik. Márpedig az új helyzet új magatartást követel.
Kérdés azonban, hogy ezt megértik-e politikusaink, és hajlandóak-e tenni is az egyre inkább szükségessé váló érdemi összefogásért, vagy, mint már annyiszor, a pártérdekek felülírják a közösség érdekeit.