Burrogott az erdő (Autósport)

A különlegesen felkészített, nagy teljesítményű autók jól bírták a nap által kiszárított, kemény terepet, s a szervezőknek köszönhetően mi is meggyőződhettünk erről. Bár a versenyen kívül indulók csoportját kísérhettük el, mégsem volt az a tipikus sétakocsikázás, így belekóstoltunk, mit is jelenthet a terepautók valódi viadala.
Szombat délelőtt fél tizenegy után néhány perccel a setétpataki fogadótól vág neki a tíz autóból és két motorkerékpárból álló konvoj az útnak. A megyei út felé tartunk, de nem térünk rá, mellette gyorsan az erdőbe kanyarodunk. A csapatot vezető nagybaconi Rebeka Zsolt biztos kézzel tartja a kormányt, vált, a mezei út mély keréknyomát tengelyközre veszi, s gond nélkül győzzük le a meredek emelkedő jelentette első akadályt. A hátsó ülésen megszólal a telefon, s a táborból közlik, az egyik csapatnak motorhibája lett, vissza kellett fordulnia. A távolban a meglehetősen forgalmas hatodi tető látszik, mi a Harcsa felé vesszük az irányt; csak úgy porzik mögöttünk az út. Az egyik megállónál kicsit türelmetlen már a társaság, arra kérik, vigye nehezebb terepre, hogy "dolgozhassanak". Noszoga­tásuk ellenére nem áll kötélnek Rebeka Zsolt, attól tart, megzavarhatjuk a versenyzőket. Néhány kilométer megtétele után csak letér az útról, és meredekebb, vadabb helyen haladunk. Egy kis patakon vágunk át egyenesen, mások inkább a szélét, a mocsarasabb részét választják. Egy erős, de nehéz Mitsubushi Pajero beragad a nádasba, s hiába erőlködik, nem tud kijönni, csak jobban beássa a kerekét. Egy kis Suzuki Samurai pillanatok alatt kirántja a nagy terepjárót. Hogy a tekintélyén esett csorbát kiköszörülje, a Pajero megint nekifut az emelkedőnek, de ismét csak segítséggel tud szabadulni. A Suzukinak nem okoz gondot az amúgy tényleg meredek mart, pillanatok alatt kint van. Tapssal jutalmazzák a bravúrt.
Árkon-bokron haladunk, igazán jól fog a biztonsági öv. Erdős területen ereszkedünk lefelé, bal oldalunkon a kerekek alig fél méternyire haladnak el a veszélyesnek tűnő lejtőtől. Egy hátunk mögötti autó dudálással jelzi, gondja akadt. A fennakadt autót előbb a mögötte érkező próbálja kisegíteni, de nem sikerül, vissza kell húzatni. Alig haladunk néhány métert, a mi Mitsubishink akad fel. A jobb oldali ajtó olyan közel a falhoz, hogy kinyitni nem lehet, csak Rebeka Zsolt száll ki fejszével utat vágni. Nehezebb, mint hittük, elő kell venni a csörlőt.
Szorult helyzetünkből kiszabadulván a karaván Szárazajta irányába veszi útját. Jól haladunk, ám amikor egy magas és meredek emelkedőhöz jutunk, ismét mi kerülünk bajba: a motor nem húz, majd le is áll. Ideiglenesen sikerül elindítani, de érezzük, nem az igazi. "Fényképész úr, itt hálunk az éjjel" – mondja félig viccesen, félig komolyan a csapatvezető. Meg­bontják a motort, hárman is tüsténkednek, tíz perc sem telik el, rájönnek, a gázolajapumpa szálai csúsztak szét. Száraz­ajtát hosszabb pihenőt követően hagyjuk magunk mögött, az ajtai tetőn letérve, ismét erdős részre érünk. A patak mellett nagy a sár, mire rájövünk, hogy a mederben könnyebb átkelni, hárman kénytelenek küzdeni az elemekkel. Egy suzuki vitarás járt a leg­rosszabbul, a nagy erőlködésben kardánkeresztje letört. A nehezén túl vagyunk, libasorban haladva közelítünk a tábor felé. Az erdőből alig érünk ki, hatalmas tülkölésbe kezd a sereg – vegyék észre, megérkeztünk! Tapssal fogadnak, kérdések kereszttüzében állunk, de a jóleső fáradtságtól inkább csak mosolyogni tudunk. Mosolygunk, mert tényleg nem mindennapi kalandban volt részünk.
A Bacon kupa eredményei: nyílt kategória: 1. Demény Szabolcs és De­mény Gergely (Székely­ud­var­hely, G Mercedes), 2. Mi­hály István és Pap Albert (Székelykeresztúr, Nissan Patrol), 3. Nagy-Galaczi András és Nagy-Galaczi Magor (Székelyudvarhely, G Mercedes) v standard kategória: 1. Brotea Zoltán és Matuz Antoniu (Közép­ajta, Mitsubushi Pa­jero), 2. Szabó János (Sepsiszentgyörgy, Su­zuki Vitara), 3. Bedő László és Tenczalin Adalbert (Nissan) v motorosok: 1. Oláh Csa­ba (Nagybacon), 2. Kusztos Árpád (Nagy­bacon), 3. Hermány Attila (Kisba­con).