Vásáros Nagyajta

A labdarúgópálya melletti téren egymást érik a szekerek és az állatok. Mint az várható, lóból a legnagyobb a kínálat. Nem csak erdővidéki, hanem bodzafordulói, sepsiszentgyörgyi és brassói eladó is akad. Egy Apácáról érkező gazda két másfél esztendős belgiumi méntől származó csikót kínál 6500 lejért. El­adja, mert tavasszal újra csikóznak a kancák, kell a hely az új jövevényeknek, na meg a pénz a konyhára. A piac másik részében két lovát áruló sepsiszentgyörgyi férfi, ő is 6500 lejt kér a nemes állatokért. Dicséri portékáját, állítja, szekérbe fogva is jól teljesítenek, de ha kell, erdőn is lehet dolgozni velük. Ötezer lejt már ajánlottak, de annyiért nem adja, inkább ő használja tovább. Malacból, süldőből gaz­dag a kínálat. A Bölönből hozott héthetes malacokért száz­ötven lejt kérnek. Ezek jól fogytak, rövid idő alatt három el is kelt belőlük, ám a szomszéd nyolchetes, kétszáz lejt kóstáló állataira senki rá sem nézett. A bodzafordulói, harminc kilónál nagyobb süldőkért száznyolcvan-kétszáz lejt kértek. A nagyobb, a nyolcvankilós sertésekért, melyekért ötszáz lejt kérnek, ezekre nem biztos, hogy került vevő. Panasz­kodnak is, hogy drága az állatok tartása, sok a vesződés velük, munkájuknak nincs becsülete. "Minden drága, kivéve a paraszt munkája" – szól a nehéz élethez hozzászokott ember lemondóan.
A rendőrök többször is meg­fordultak Nagyajtán. Kora reggel Sepsiszent­györgyről érkeztek, és a napokban ellopott állatokat kerestek. Délfelé Barótról jöttek ki, miután jelentették, hogy súlyos állatkínzás folyik a vásárban. Hiába érdeklődtek, kegyetlenségre utaló nyomokat, bizonyítható bűncselekmény nyomát nem találták. Minden bizonnyal valamelyik virtuskodó gazda "mutatványát" – bizonyítván, milyen jó, erős állatai vannak megkötött kerekű szekér húzásával kérkednek – túlozták el.