Barót ostroma

2011. szeptember 13., kedd 06:46
temetimo
113 hozzászólás

Barot ostromat mar 8 eve Nagy Istvan gyakorolja! Ket csatat megnyert,de a haborut elvesziti,mert azt gondolom, hogy nem csupan MPP-bol es UDMR-bol all a vilag!
Baroti testverek! Biztos vagyok benne,hogy van kozottetek olyan tisztesseges ember,aki fuggetlenkent megnyerne a helyhatosagi valasztast. HAJRA BAROT !!!

2011. szeptember 13., kedd 07:15
Sascha
1641 hozzászólás

@Farczádi Botond: - integrált hulladékgazdálkodás - nincs kész a megyében - Baróton a szeméttelep viszont be van zárva;
- vízhálózat korszerűsítését célzó projektek - nem beszélhetünk olyasmiről, ami ugyancsak nincs kész;
- borvíz útja - na ne röhögtess!
- Dan Suciu magyarellenes - mitől? Melyek azok a megnyilvánulásai, amelyek után ezt rá lehet mondani? Talán azért magyarellenes, mert számonkérte a megyei tanácson a kidobott 7 milliárd régi lejt?

@temetimo - ha valamiről fogalmad sincs, akkor jobb lesz kommentálni a roma-szombatot ...

2011. szeptember 13., kedd 07:44
pirkancs
40 hozzászólás

Ezt a csúfságot megcsinálni Baróttal!Hogy nem szégyelik ilyen nyiltan semmibevenni az embereket ezek a rabló gazember komcsiivadékok.Bűnhődjön a nép,ha szófogadatlan volt,nem hajtotta fejét az rmdsz jármába.Ezek után mint a kiéheztetettek dalolva megválasztják Nagy Jóskát.Mert ilyen a politika,nagyon mocskos.Szegény barótiak,megtanítanak titeket egynyájban bégetni.

2011. szeptember 13., kedd 07:48
ladoga2009
571 hozzászólás

temetimo@ "Biztos vagyok benne,hogy van kozottetek olyan tisztesseges ember,aki fuggetlenkent megnyerne a helyhatosagi valasztast."
Nagy István 2x függetlenként nyert.

2011. szeptember 13., kedd 07:56
mumus
99 hozzászólás

Elegünk is van belőle!

2011. szeptember 13., kedd 08:05
ladoga2009
571 hozzászólás

mumus, neked és a pártodnak, érthető..., de ez elég lesz??
Nekünk is legünk van dr. tamás sándorból... elég lesz!!!

2011. szeptember 13., kedd 08:59
rodejo
66 hozzászólás

Pártod azért neked is van ladoga! ;-)

http://www.3szek.ro/load/cikk/17152/nagy_istvan_a_baroti_mpp_elnoke_-_hecser_laszlo

http://itthon.transindex.ro/?hir=22616

2011. szeptember 13., kedd 09:15
mumus
99 hozzászólás

Inkompatibilis-összeférhetetlen. Ez az egy szó jellemzi a baróti elöljárót. Nem termett a világra az az ember akivel előbb-utóbb ne veszett volna össze, beleértve a legközelebbieket(!) is.
Nem tudja elviselni hogy másnak is igaza lehet, szembeszáll akár a baráttal is (ha van olyan) csakhogy az "Ő" igaza érvényesüljön. Csak az a jó amit, és ahogyan ő csinál. Ez párosulva egy nagyfokú egoizmussal oda vezet, hogy csak saját érdekeit nézi. A közösségi érdek nem számít. Ezért nem pályázik semmire, ezért nincs iskola, nincs ivóvíz, nincs strand(csak ha más megcsinálja helyette), nincs semmi... Akkor tesz valamit ha a közösségi érdek, párosul a személyes érdekkel.
Már a saját pártja is rühelli! A konfliktusokból él, abból nyer erőt. Azt gerjeszti és kihasználja.
Kitalálja a közös ellenségképet és tábort sorakoztat fel annak legyőzésére.És még mindig vannak akik bedőlnek a trükköknek.
Hol van Barót,Erdővidék érdeke? Elsatnyul a közön!
Ennyi!

2011. szeptember 13., kedd 09:38
malmos
1228 hozzászólás

Nyalni a megye seggét ,hogy az tovább nyalhassa Bazmegescuék seggét !Színtiszta Román demokrácia!Röhej ez az egész ország!Ezért kellene autonómia (sőt helyi autonómia is,mi az hogy fentről a megye oszt sume defalcabile vagy mi a *****t!,lakosság araányában százalékosan direkt a központi költségvetésből egy nyamvadt számítógépes program automatikusan visszatudná osztani!),mert akkor egy évtizeden belül kiderülne mely régiói ,megyéi ,városai,falvaiban élő emberek igazán szorgalmasok!Ez ma még mindig a kommunista elosztósdi,ködösítő politika!Legyen mindenki egyformán elhülyítve,szegényítve!A centrumok és főleg Bucurcsobánfalva a sok zsíros állásal vigye jól !Per pillanat így állunk,a decentralizáció itt egyelőre csak bla,bla,bla!

2011. szeptember 13., kedd 11:17
temetimo
113 hozzászólás

figyelj ladoga2009!
Elhinnem amit irsz,de Dagipofa Jenovel ugy emlekszek ott volt az elnoki palotaban december elsejen,koccintani!!!
Jeno is fuggetlen? Ne irj keptelensegeket!

2011. szeptember 13., kedd 12:39
Ferencz
2983 hozzászólás

Volt egyszer, hol nem volt, heted-hét országon is, de a Hatodon biztosan túl, egy városka, Barót volt a neve... Ez a városka volt valamikor Erdővidék, az ugyancsak volt, Székelyföld nevű Tündérország egyik tartományának a központja. Mindenki, pártok, tanácsok, tanácselnökök, tanácsosok, tanácstalanok, függetlenek, függők, szemet vetett rája, s mivel nem tudtak "testvériesen" megosztozni rajta, elhatározták, hogy ajándékba adják a legnagyobb testvérnek, nekünk. Történt mindez Kr.u. úgy 2050-ben, vagy még azelőtt. Azóta nyerte vissza 10.000 évvel ezelőtti, de mindenképpen Európa legrégebbi helységnevét, s lett újból csak Baraolt. ( fordítás a beírótól)

2011. szeptember 13., kedd 13:20
Figaro
189 hozzászólás

Ne használjunk idegen szavakat, főleg ha nem tudjuk mi is a pontos jelentése. És még kevésbé, ha a magyar nyelvben van megfelelője. Én elhiszem, hogy Nagy István összeférhetetlen, de az inkompatibilitás mást jelent.

2011. szeptember 13., kedd 14:34
hollo
378 hozzászólás

malmos @ Így igaz.
A megyei tanács a gazdasági élet diktátorává vált. Egyetlen feladata van: minél több pénzt előállítani abból pénzből, amely a közérdeket, a közjót kellene szolgálja. Tamás sándor nem a megyét, mindig is az üzletet irányította. Arrogáns ,cinikus és álszent. Az intézmény, amelyet ural, a korrupció melegágya. Szervezett magánhatalom.

2011. szeptember 13., kedd 18:22
DezsyDorin
30 hozzászólás

A következők fórumra vitelére kaptam megbízást:

Politikusok, újságírók, köztisztviselők, szervezetirányítók, választott, kinevezett, valamint önjelölt hatalomgyakorlók, stb. továbbá kőfaragók és balett-táncosok. Figyelem!
Légvárak ostromlása, látszattevékenység folytatása, félrevezetés, és miegymás helyett, javasoljuk a korlátlan művelődés kötelezővé tételének minden helyen és körülmények közötti napirendre vételét.
Ennek bevezető lépéseként, merthogy minden ellenirányú törekvés dacára változatlanul célunk az ismeretek minél szélesebb körben való terjesztése, az említett notabilitások, és az érdeklődést mutató közönség elé tesszük erdővidéki történelem-ismertető írásunkat.

Eredetileg megjelent: Erdély.ma internetes hírportálon /dokumentum/ 2011. szeptember 07.

Erdővidék hagyatéka
(Múltidézés dióhéjban)


Ha annyit mondunk: Erdővidék, keveseknek támadhat olyan gondolata, hogy a mai közfelfogás szerinti kiterjedésében – a református egyházszervezetet kivéve –, jogilag soha nem létezett térségről van szó. Viszont földrajzi és kulturális értelemben, már jóval meghatározottabbnak számít. Amennyiben fekvéséről rövid vázlatot szeretnénk adni, ezen elnevezés alatt pillanatnyilag a Barcasági-medencének északkeleti kiszögelése értendő, aminek határait a Rika-környék és a Dél-Hargita perem-hegycsúcsai, majd folytatásukban egy ponton Mikóújfalunál az Olt folyó keleti ága, innen a Baróti hegység gerincvonala, valamint az Olt kanyarulat nyugati (Hídvégtől Felsőrákosig tartó) szakasza képezi. Nem ritkán Baróti-medenceként is emlegetik.
Ismertetésünknek nem célja, a székely eredetkérdés és a honfoglaláskori viszonyok ingoványos talajára lépve végtelenségig nyúló fejtegetésekbe bocsátkozni, csupán a szász betelepülés előtti idejöveteltől vesszük szemügyre a tényleges adatokat.
Erdővidék 1876-ig voltaképpen két egymástól függetlenül létező, de a közelség miatt mégis rengeteg szállal összekötött közigazgatási terület, Miklósvárszék és Bardoc fiúszék összefoglaló megjelölése lett az idők folyamán. Közülük Miklósvárszék némileg jelentősebb jogosultságokkal felruházott szerveződésként jött létre.
A XII.-XIII. sz.-i benépesítés is e kettősség jegyében zajlott le. A Szászsebes környékéről érkező sepsi székelyek érkeztek legkésőbb a mai Háromszékre, de feltételezhetően egy csoportjuk még a Barcaságról az Olt mentén északra fordult, és nagyjából a Barót patakig nyomult előre. Eközben más részük az Ajta völgyben keleti irányt véve haladt tovább. De megeshetett, hogy ettől némileg eltérően, a sepsi székelyek egésze a majdani Sepsiszéket birtokba vette, majd valamely töredékük szintén az Olt folyó partvidékén az előző változathoz hasonlóan került Erdővidék déli felére, ahol utóbb Sepsiszékből kiszakadva Miklósvárszék alakult meg. Egyes történészek a Baróti-hegységen való átkelésben látják a sepsiek ide költözését megvalósulni, ami nem lehetetlen, csupán ésszerűsége vitatható.
Erdővidék északi hányadának elfoglalása, ezt követően a telegdi (udvarhelyi) székelyek Homoród-menti telepeseinek a Rika hegységen keresztül erre húzódó kisebb köteléke révén ment végbe, és évszázadok múlva Udvarhelyszék főhatósága alatt itt hozták létre Bardoc fiúszéket. Későbbi bejövetelüket főképpen az igazolja, hogy Erdővidék kulcspontjának számító Barót és közvetlen határa, a korábban e helyre érő sepsi székelyek kezére jutott.
Miklósvárszék az Olt-menti településsorban középen lévő Miklósvárról kapta nevét. Első ilyetén említése 1459-ben Lábatlani János székely ispánnak a medgyesi tartománygyűlésen kiállított ítéletlevelében olvasható. Ebben, a Miklósvárszék szabadságjogait kétségbevonó sepsiszékieknek meghagyja, hogy a nevezett széket, előzőleg több uralkodótól (Zsigmond és Mátyás) már megerősített kiváltságaiban ne háborgassák, bekebelezési törekvéseikkel hagyjanak fel. A Zsigmondtól eredő 1404. évi oklevél még nem mondja Miklósvárszéknek ezt a körzetet, csak Miklósvár faluról szól, amely Stibor vajdától – aki 1396 és 1401 között töltötte be a tisztet – engedélyt nyert a többi székek módjára törvényszéket ülni. A király ekkor megparancsolta, hogy az ügy részletes kivizsgálásáig Sepsiszék ebben ne merje korlátozni. Ezeket a jogbiztosító intézkedéseket 1531-ben Szapolyai János, 1610-ben Báthory Gábor, 1627-ben Bethlen Gábor, 1690-ben (közvetve) I. Lipót, és a XVIII-XIX. sz.-ban úgy-ahogy, más Habsburg fejedelmek is megerősítették.
Fennállásuk alatt, az önállóság végig kiemelt kérdése volt Miklósvárszék és Sepsi-(majd) Háromszék viszonyának, minek során az előbbi, részleges elkülönülését többé-kevésbé végig megőrizte, de a székek szintjén nem tudott teljes jogú alkotóelemévé lenni a magyar államszervezetnek. Egyfajta sajátos relációban lett tagja negyedikként, Háromszék társszéki szövetségének. Egészen szabad kezet mindössze a jogügyletek legfelső igazságszolgáltató szervek elé vitelének közvetlen lehetőségében, és a valamelyest önálló közgyűlések levezetésében kapott. E szűkített hatáskörűség a legfőbb tisztségviselő rangjában is megnyilvánult, ugyanis Miklósvárszék élén alkirálybíró állt, aki segítőivel, az ingadozó számú asszeszorokkal és a jegyzővel látta el a szék irányítását. Mint látható annak központja először Miklósváron volt, innen Bölönbe tették át, később Nagyajtán és Baróton váltakozott. Némely források Köpecet ugyancsak a valamikori székhelyek közé teszik.
Az 1600-1700-as esztendők fokozott háborús pusztítást és kemény természeti csapásokat hoztak az itteni lakosságra. Ezeket nagy áldozatokkal sikerült átvészelniük. A kis szék népe többségében hadköteles lévén, valamennyi közelebb-távolabb dúló fegyveres vállalkozásból kivette részét, ugyanakkor a Baróti-medence forgalomtól kieső elég körülményesen megközelíthető völgyfüzéreit, zárt elhelyezkedésük folytán kevesebb támadás érte.
Nagyszabású átalakulást hozott 1762-64-ben a székely határőrségnek új alapokra való helyezése, az osztráknémet államhatalom által. Csíkhoz és Háromszékhez hasonlóan Miklósvárszék szabad lakosságának azon részét, amely nem birtokolt legalább két (minimum negyedtelkes) jobbágyot, határőrszolgálatra kötelezték. Ezen belül a szegényebb lófő családokat (mint többnyire az egykori lovas puskásoknak ellenőrizetlenül a lófők közé szivárgott utódait) és a közszékelyeket gyalogezredekbe, míg a javarészt eredetileg is a felsőbb osztályba tartozó jobbmódú, kisnemesi sorban élő lófőket a huszárezredbe sorozták. Az armalista kisnemességet szintén vagyoni állapotuk szerint kényszerítették gyalog illetve huszárszolgálatra. A lovagrendűeknek titulált huszárok mindvégig könnyebb feltételek mellett viselték a rájuk szabott terheket. Arányuk a katonai létszám ötödére, családtagokat beleszámítva negyedére, a helyi összlakosságnak pedig nyolcadára tehető. A határőrség effajta bevezetése – mint másfelé is a székely határvidéken – kettős közigazgatási felépítést eredményezett, ahol számos hatáskör megoszlott a katonai parancsnokságok és a miklósvárszéki tisztikar között.
Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején mind a helyi határőrszázadok, mind az önkéntes vagy sorozott csapatok kivették részüket az önvédelmi-függetlenségi harcokban. Kudarcba fulladt helytállásuk után, a hatalmat gyakorlók önkényes átszervezést hajtottak végre a vidéken. Ennek tiszavirág életű fennállását követően, az osztrák-magyar kiegyezés létrejöttével már a hagyományos székrendszer megszüntetése került előtérbe, és 1876-ban az ide tartozó településeket megyeszervezetbe sorolták. Miklósvárszék némileg megnagyobbodva, miklósvári járásnak átkeresztelten élte túl a beavatkozást, és így maradt fenn 1920-ig. De akkor minden vonatkozásban más világ vette kezdetét. A Romániához csatolástól mint nagyajtai, 1924-től 1950-ig pedig mint baróti járás élt tovább, majd végérvényesen megszűnt. Miközben az 1940-44 közötti magyar világ megint „miklósvári” jelzőt illesztett a „járás” szó elébe.
Erdővidék északi fele a majdani Bardoc (fiú)szék, amint fentebb írva volt, a telegdi székelyek Ríka-hegyvonulatot átlépő nemzetségei által lett megszállva, ami egyértelműen a sepsiek idejövetelét követően zajlott le.
Bardocszék a Baróti-medence felső – Barót-Bacon folyóvizeken túli – szegletének közepén fekvő Bardoc faluról kapta nevét. Ilyen formában róla való legkorábbi feljegyzés, az 1635 nyarán I. Rákóczy György fejedelemtől keletkeztetett kiváltságlevél oldalain található, amely egyúttal igazolást nyújt arra nézve, hogy azelőtt Vargyas-kerületként is szerepelt a hivatalos ügyvitelben és a köznapi használat során. Az okirat szerint az itteni kilenc falunak mindig saját maguk választotta alkirálybírája és törvénykezése volt, ahonnan az udvarhelyi főszékre lehetett apellálni. A fejedelem ezt erősítette meg a fenti dokumentummal, de az ebben alkalmazott „mindig” kifejezést óvatossággal kell kezelnünk. Legfeljebb a kihallgatott tanuk és más bizonyságtevők emlékezetének határáig fogadhatjuk el az efféle korszakkijelöléseket. Már csak azért is, mert Bardocszék és Vargyas-vidék addig egyetlen leírásban sem található meg. Úgyhogy az itteni közigazgatás szerveinek valódi kezdeteit aligha tehetjük harminc-ötven évnél előbbre, tehát körülbelül az 1580 és 1610 közötti időszak vehető ebből a szempontból figyelembe. Székhelyének valószínűleg eleinte Vargyast jelölték ki, azután Bardocon állandósult.
Bardoc fiúszék további sorsa a Miklósvárszékihez hasonlóan alakult a XVII. sz.-ban, majd a határőrség felvételekor, és 1848-49-ben is. Az 1876. évi megyésítéskor azonban létezésének végleges megszűntetését volt kénytelen elkönyvelni. Az Udvarhelyszék helyére lépő Udvarhely megyében nem maradt még részleges önkormányzata sem, mivel az újonnan felállított oklándi járásba olvasztották be.
A két kicsiny szék hatásköreinek összevetésekor legszembetűnőbb eltérés, az igazságszolgáltatás szerkezetében fogható meg. Miklósvárszék az alsó fokú perek lefolytatását tulajdon kebelében oldotta meg, ezek fellebbviteli fóruma (már amikor ebben önkényesen nem gátolták) nem a sepsi illetőleg háromszéki törvényszék, hanem az uralkodó, vagy a királyi tábla volt. Bardocszék másodfokú ítélkezését ezzel szemben a szokásos udvarhelyszéki bíráskodó testület végezte. Másik fontos különbség volt hajdanán, hogy Miklósvárszék követeket küldhetett az országgyűlésre, ám Bardoc fiúszéknek nem adatott meg ez a kiváltság. A közgyűlések tartásának miklósvárszéki privilégiumára fentebb már utaltunk, Bardocszéket ez sem illette meg. Miklósvárszék kissé tekintélyesebb helyzete nyilvánvalóságát alátámasztja a korabeli okmányokban előforduló feltüntetésének módozata is. A „Miklósvárszék” névalakzat híven tükrözi a terület önállósághoz közelebbi voltát, a „Bardóc fiúszék” forma pedig eleve magában hordozza a nagyobb mértékű korlátozottságot.
Miklósvárszék magasabb szinten állását támasztja alá, hogy az Erdővidéken vásártartási engedélyt szerzett helységek (Barót, Nagyajta, Telegdibacon, meg talán Sepsibacon és Bölön) túlnyomó hányada – Telegdibaconon kívül – ennek a törvényhatóságnak volt alárendelve.
Az „Erdővidék” nevezet, írott forrásokban viszonylag későn jelent meg. A pápai tizedjegyzékekben olvasható „Erdőhát”, nem húzható rá erre a körzetre, mivelhogy Telegd (Udvarhely) széket fedi le. Hanem az 1616-os Bethlen Gábor féle okiratban az „Erdőköz” utalás, kifejezetten egyes miklósvárszéki falvak népére vonatkozik. Elsőként az 1614-ben végzett hadiszemle-összeírásban látható az Erdővidék (Erdővidéke) meghatározás, bár ekkor ugyanúgy Miklósvárszék értelemben vették igénybe, ahogy korábban a másik változatnál is történt. Ez időtől, közel egy évszázadig használták ezt a metódust, mint például az 1670. és 1683. évi lustránál, vagy az 1700-as évek elején, miközben Bardoc fiúszék falvait egyszerűen Udvarhelyszék címszó alatt vették nyilvántartásba. Az osztrák uralom kiteljesedésével, de főképpen a határőrség bevezetésétől – a katonai felsőbbség érdekei alapján és az egységesítési igények miatt – már az egész Baróti-medencét vagyis Miklósvár- és Bardocszéket együtt értették ezen megnevezés alatt.
Az „Erdővidék” (Erdőköz) megfogalmazás a XVIII. sz. hajnaláig egyedül Miklósvárszékre vonatkoztatva merült fel, és ez arra enged következtetetni, hogy a definíció eredetileg csakis ezt a tájegységet ölelte fel. Vélhetően az Erdővidéki Református Egyházmegye esetében ugyanígy volt, a kezdeti, és pusztán Miklósvárszéket megjelenítő Erdővidék címzés lett kiterjesztve Bardócszékre is, jóllehet az itteni önálló esperesi kerület megszületésekor, 1654-ben.
A két törvényhatóság egyesítésének gondolata az 1800-as évek második felétől került előtérbe. Mint szóltunk róla, 1764-től kettős igazgatás – katonai és polgári – jött létre, melyből a katonai hatóság egyes századparancsnokságainak hatásköri dimenziója, eleve nem esett egybe a székhatárokkal. II. József uralkodása alatt olyan átmeneti módosításokat hajtottak végre, melynek eredményeként a két kis széket ugyanazon megyéhez csatolták, csakhogy ezen belül a települések – növelvén a széttagoltságot – három járásba lettek beosztva. A császár halála után egy miklósvárszékiektől jövő egyesülési kezdeményezést, pedig a bardócszéki tisztség utasított el.
Innentől megszaporodtak a kísérletek az érintett székek összevonásának megvalósítására, és ezek motorjává a tágabb mozgásterű és tekintélyesebb Miklósvárszék lett. Az 1811-ben erre nézve beadott javaslattól a Főkormányszék zárkózott el, de 1837 folyamán szintén hiába próbált a két elöljáróság eredményt elérni, akkor már Erdővidék főszékké szervezése ügyében. Habár az 1841-44. években ismét tárgyalásra vitték a kérdést, egyéb okok miatt ez is sikertelenül fejeződött be. Erdővidék két felét, 1848-ban Háromszékkel közös katonai felügyelet alá helyezték, azonban a polgári igazgatást ez nem szüntette meg. A szabadságharc bukásával 1850-től 1860-ig Miklósvár- és Bardocszékekből egy-egy diktatórikus irányítású alkerületet képeztek, minek utána szerencsére az előző berendezkedés lépett újra életbe.
A kiegyezést tető alá hozva, politikusaink a hagyományos székhálózat Ffelszámolását látták szükségesnek, és az ország többi részén működő minták alapján létrehozták a székely megyéket. Erdővidéken ekkor lökést kapott a legalábbis ugyanazon megyéhez tartozást sürgető akarat, aminek érvényre vitele az erdővidéki járás felállítását jelenthette volna. Ezzel szemben az illetékesek erejéből csak Sepsi- és Telegdibacon egybeforrasztására futotta. A megfontolás nélkülinek tűnő beavatkozással a bardocszékiek jártak igazán rosszul, ugyanis a frissen megalakított oklándi járásba sorolták őket, míg a néhány Felső-Fehér megyei községet is magához láncoló miklósvári járás, Nagyajta székhellyel, a régi Miklósvárszék folytatásának felelt meg.
Ezt az ellentmondásos állapotot óhajtották a kárvallottak 1883-84-ben megszüntetni a járások megváltoztatásának törvényes lehetősége alapján. Evégett mozgalom indult Erdővidék egybecsatolása érdekében, ámde a pártpolitikai ellentétek megint elgáncsolták ennek kivitelezhetőségét. Csökkentette a megvalósulás esélyét az olyasféle felületes tervezgetés, miszerint az egységes Erdővidék jövőjét Brassó, Udvarhely, vagy Nagy-Küküllő megyéhez kellene kötni.
Lényegileg a végső ilyetén kezdeményezés volt az 1906-ban Barótra összehívott népgyűlés, ahol a tizenöt faluból odasereglett kétszáz résztvevő akképpen határozott, hogy az egyesülést támogató emlékiratot a budapesti kormánynak megküldik. Sajnos az ügy, ezennel is a komolytalan elképzelések és a központi politika érdektelenségének áldozatává vált. Barót 1911. évi Udvarhely megyéhez csatlakozási szándéka, a járási székhelynek Nagyajtán létéből ffakadt, és vélt önnön mellőzöttségének elkapkodott cselekvésbe torkolló reakciójaképpen értékelendő.
Erdővidék egységének gondolata a későbbiekben sem ment feledésbe, és bár történtek strukturális változások, ebben a kérdésben nem született döntés. Az 1968. évi adminisztratív felforgatás mindössze tartósított egy felemás helyzetet, hiszen Erdővidék egyesítése, azaz, e körzetben elkülönült igazgatás megteremtése – dacára hogy minkét al-szektora Kovászna megyéhez tartozik – mindmáig nem következett be. A baróti medence lakóinak ezt szorgalmazó évszázados törekvése hatástalannak bizonyult, utódaik körében a fennálló állapotokat elfogadó beletörődés uralkodott el. A többséget ilyesmi már nem foglalkoztatja igazán.
Noha a hegyek közé ékelt vidéket elkerülték az országos jelentőségű események, azért a históriában néhány megrendítő mozzanat fel van jegyezve – érdekes módon főleg Köpec lakóinak rovására. A Barcsay Ákos ellen lázadó székelyeket, 1660-ban a falu melletti síkon verte le iszonyatos kegyetlenkedések közepette a fejedelmi haderő. Nem maradt el ettől az osztrák katonaság és idegen támogatói jóvoltából 1848-ban szintén Köpecen elkövetett gyújtogatás, valamint az ezzel párosuló gyilkolás-sorozat, aminek aztán a magyar honvédsereg vetett gátat, keményen megtorolván a gyalázatos rémtetteket. Szárazajta 1944-es mártírjai zárják a szomorú felsorolást.
A vidék népének utolsó számottevőbb megmozdulását jelentette, amikor 1919 decemberében, itteni önkéntesek százaitól zsúfolva futottak ki az Ágostonfalvi vasútállomásról azok a szerelvények, amelyeknek utasai az első népfelkelő alakulatait adták a Kolozsváron formálódó, reményteli, mindazonáltal sajnálatos legyőzetésre ítélt Székely Hadosztálynak.
Hittörténeti és egyházfegyelmi összefüggésben lett fontos fejleménye az erdélyi protestáns vallásfelekezeteknek, a Nagybaconi egyházközségben lefolytatott három református, és Nagyajtán kétszer, valamint Bölönben egyszer összehívott unitárius zsinat.
Erdővidék bővelkedett kiváló képességű emberekben. Saját kebelében született vagy innen származott tábornokok és más magas rangú katonatisztek, művészek, irodalmárok, egyházi nagyságok hosszú sora, valamint az épített és természeti környezet gazdagsága kétséget kizáróan mutatja, hogy úgy a helyi, mint az egyetemes magyar értékek nem mindennapi csarnokát tudhatja magáénak. Úgymint az 1848-as illetve I.-II. világháborús honvédtisztek, azután Benkő József, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Benedek Elek, Gaál Mózes, Sepsi-Nagybaczoni Molnár János, Konsza Samu, Nagybaczoni Nagy Vilmos, a Telegdi-Baczoni és Szárazajtai Inczék, Nagyajtai Csereyek,-Donáthok, Vargyasi (magyarhermányi) Máték,-Sütők, akiken kívül szinte végeszakadatlanul vehetnénk sorra a nevezetes személyiségeket és családokat. A műemlékek köréből válogatván, legrangosabb lakóépületei Dél-Székelyföld e szép pontjának a vargyasi meg olasztelki Daniel, továbbá a miklósvári Kálnoky kastély, míglen egyházi létesítményei színe-javát a bibarcfalvi-, bölöni-, magyarhermányi-, nagyajtai,- és nagybaconi templomok fémjelzik. Mellettük nem feledkezhetünk meg a néhány éve emelt – maga nemében egyedi – baróti református Istenházáról sem. Kisebb-nagyobb jellegzetes székely kúriákkal és paplakokkal, a falvak mindegyikében találkozhatunk.
Ezért ami a múltat illeti, méltán lehetünk büszkék erre az apró székelyföldi táj-gyöngyszemre. Ellenben jelenkorunk gyakran értékrombolással járó áldatlan ténykedése nem ad okot a dicsekvésre, még ha egyre fogyó kincseinkben – ideig-óráig – némiképp így is dúskálhatunk. Erdővidék társadalma, sajnos a múltbeli jól szervezett közösségeknek úgyszólván semmilyen téren nem léphet nyomába, ami egyebek mellett a kulturális örökség elhanyagolásán kívül, a jobbítást szolgáló igyekezet politikai hátterű szelektálásában vagy az egyéni érdekektől befolyásolt eltaszító bánásmódban is megmutatkozik. Nemkülönben kétes hírnevet hozhat, és joggal lehet szégyenkezni amiatt, hogy nemrégiben egy rendezvény kapcsán itt hangzott el az a minden felelősségtudatot nélkülöző kijelentés, miszerint nyugodt szívvel állíthatunk bármely valótlanságot történelmünkkel kapcsolatban, mivel más népek is büntetlenül teszik nap mint nap ugyanezt. Remélhetőleg utoljára hallhattunk ilyesmit Közép-Európa keleti féltekének eme jobb sorsra érdemes peremén.


Nagybaczoni Molnár Ferenc

Erdély.ma /dokumentum/ 2011. Szeptember 07.

2011. szeptember 13., kedd 19:55
Mirke
2733 hozzászólás

Köszönjük szépen. Én azt mondom és üzenem Molnár úrnak , adja ki mindezeket és a többi írásait, könyv formájában . Mert, itt és most elolvassuk egynéhányan ,de itt írni, vagy a homokba rajzolgatni szinte mindegy. Egy újságcikk élete egy nap, talán három , mint a csodáé ,akárcsak a beírásoké is . Tehát marad a könyv. Ezt ajánlom tisztelettel . M.

2011. szeptember 13., kedd 21:13
cheguevara
84 hozzászólás

Tulajdonképpen ki is ez a NMF,és milyen jogon bitorolja a nagybaczoni nevet?Rákerestem a neten de semmi érdemlegeset nem találtam róla talán egy könyve jelent meg idáig(ennyit találtam)a Tábornokok földje,erdővidék.Ezuton megkérném osztogassa az észt ott ahol él és hagyja békén erdővidéket!Ha mégis annyira szivén hordozza erdővidék ügyét éljen itt és mutassa meg hogy képes valamit tenni ezért a földért ne csak kritizájon!
A cikkel kapcsolatban csak annyi hozzáfüzni valóm van hogy Nagy István egy demokratikusan megválasztott polgármester ás nem szép dolog hogy akik megválasztották most gyalázzák!Ha nem végzi jól a dolgát jövőben tessék mást választani!Egy olyan kis közösségben mint Barót pedig sosem fognak a választópolgárok pártokra szavazni,tehát egy EMBERT kell jelölni polgármesternek.Mumusra pedig jobban illik a gumimaci név!

2011. szeptember 13., kedd 21:56
jozsi
406 hozzászólás

Ti eltek ot erdovidekiek es ne halgasatok senki kivulalora, az hogy most ki a polgarmester es hogy fugetlen csak azt bizonyitja hogy szabadon gondolkoztok az hogy nem jot be csak a szemelyen mult de jol meg kel fontolni hogy kit tamogatok magatok kozul nem szabad meg engedni se Tamasnak se SZasznak sze Toronak hogy be foljasolyon vegul is ti fogtok szolgalata alat elni negy evig tehat szabadon doncsetek remelem az egesz szekelyfoldon ez lesz az uj gondolkodas mod .

2011. szeptember 13., kedd 22:01
PityiPal
1632 hozzászólás

Holló, teljes mértékben egyetértek veled.
Csak az nem akar a tudatomban fészket verni, hogy Barót lakossága hogyan lehetett annyira tapló, hogy bejuttatott a tanácsba egyetlen rmdsz-es tanácsost is!A saját ellenségét!

2011. szeptember 13., kedd 22:13
jozsi
406 hozzászólás

Hollo Igazad van a baj csak az hogy a megyei tanacsban huszonott szazalek a roman partoke nem kel nagy matek hogy meg nezd menyi kel az rmdsz nek hogy elonybe legyen es hid el ezek az ordogel is szovetkezni fognak csak hogy meg tartsak a hatalmat ez a jeghideg igzsag itt nincs szelem se nemzet csak globalizmus es haszon , tehat ez a kiindulo pont a kerdes hogy meg tude birkozni a kis szekely nepunk ezel a kihivasal ?