Összhangzat vagy disszonancia (Új magyar párt)

A pártbejegyzés körüli teklimeklizés, különösen olyan bornírtan okoskodó indoklással, amellyel az EMNT szembesült, csupán azt szolgálta, hogy a pártbejegyzés ne tűnjék formaságnak, hisz az elsőfokú döntéshozóknak is tudniuk kellett, hogy kifogásaik – az új párt "nem a nemzeti érdekek" képviseletét vállalja stb. – nem tarthatóak fenn sem az alkotmány, sem a hazai, sem a nemzetközi jog értelmezése és alkalmazása révén. Az pedig, hogy a bejegyzés menetébe beépült egy olyan román tá­mogatott­ságú magyar diverzió, mint amellyel a pártlétesítés alapjait képező aláírások hamis voltát bizonygatták, további politikai erózióval mosta alá a rivális RMDSZ-nek a csúcsvezetés szintjén az új párt létesítésével kapcsolatos nyilatkozatait, miközben az aláírások hitelességét vegzáló magyar "vizsgabiztosok" ügyködése a magyar választói mezei hadakban nagy visszatetszést keltett.
Ha a román részről utólagos ráképzeléssel eleve eltervelt taktikai manőverezésekre gondolunk, amelyekkel az egyébként nem létező magyar egységet igyekeztek megbontani, akkor meg kell állapítanunk, hogy az "akció", mint annyiszor együttlétünk során, sikeres volt.
Nos, most már hivatalosan is létezik három magyar párt.
A fő kérdés az: hogyan tovább?
Az optimista beállítottságú ember, mint magam is, bízik a szándékok őszinteségében és eredményességében, amikor Tőkés László EP-alelnök Brüsszelből üzeni: "Most közösen, vállvetve kell cselekednünk. Nem mások ellenében, hanem saját sorsunk, nemzetünk és közös jövőnk érdekében. Dolgoznunk kell: újra kell építenünk Erdélyt, és meg kell építenünk Székelyföldet." Az a kijelentés is jól hangzik Kovács Péter RMDSZ-főtitkár ajkáról, hogy "a szövetség kész párbeszédre az új alakulattal, nem zárja ki az együttműködést"; Borbély László RMDSZ-alelnök nyilatkozatából is ki lehet hámozni az új helyzet megítélésének biztató szavait, miszerint helyi szinten máris vannak példák az együttműködésre, úgy néz ki, Marosvásárhelyen sikerül közös pol­gármester- és megyeitanácselnök-jelöltet állítaniuk.
Hát nagyjából ennyi. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is több ízben nyilatkozott az együttműködés lehetőségeiről és szükségességéről.
De ugyanezekben a nyilatkozatokban olvasható, hogy az új párt kezdeményezői Tőkés Lászlóval az élen megosztják a magyarságot, és a parlamenti képviselet is veszélybe kerül (Borbély László), "a Tőkés vezette szűk csoportosulás egyetlen célja a hatalom megszerzése. Az új párt egyetlen eredménye az lesz, hogy bukaresti parlamenti képviselet nélkül marad a romániai magyarság" (Kovács Péter). Szász Jenő viszont az MPP vezetőjeként a Székely Nemzeti Tanács mellett az EMNT-vel és az EMNP-vel keresi az RMDSZ ellenében az egyeztetést, mert csak így látja megvalósíthatónak az erdélyi magyar rendszerváltást.
Nos, ez a hang már disszonáns. Erre rátripláz az­tán a destruktív, egymást kompromittáló átkozódás: pokolba az RMDSZ-szel, a parlamenti képviselettel, pokolba az MPP-vel és így tovább.
Holott elemi matematikai ismeretekkel és mér­tani ábrákkal is ki lehet számítani és mutatni, hogy a másfél milliónyi hazai magyarság csak akkor képes számarányának megfelelő helyhatósági, megyei és országos képviseletet állítani, ha alapvető kérdésekben összefog. A kiépített országos struktúrával rendelkező RMDSZ-t például nem lehet ebből a "játékból" kihagyni. S a csúcsvezetést nem kell azonosítani a "mezei hadakkal".
Észre kellene végre már venni, hogy az RMDSZ-től tömegesen elfordult vagy közömbössé vált százezreket csak az EMNT ernyője képes együvé fogni, egy részüket az EMNP-be lehet csak bevonni. Az anyaországban a kétharmados többséget úgy lehetett megszerezni, hogy a Fidesz a maga táborába tudta vonzani a közönyösöket és a balliberális országrontókban csalódott százezreket.
Az új párt létesítésével kapcsolatos első nyilatkozatokból nekem az tűnt a legszimpatikusabbnak, amit Papp Előd EMNT-alelnök mondott: első lépésben nem a pártépítés a fontos, hanem a népszámlálás sikerének biztosítása.
Aztán vegyük sorra: a közös jelöltállításokkal sikerre vitt következő évi választások lebonyolítása, a parlamenti küszöb átlépése, a kisebbségi törvény megalkotása, Székelyföld autonómiája és egyéb autonómiaformák, s eközben az olyan "apróságok" megnyugtató rendezése, mint a marosvásárhelyi egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létesítése, a magyarságot provokáló, a románságot kompromittáló Pă­unescu marosvásárhelyi szobrának vagy az iskolai névadásának megakadályozása.
Tőkés László brüsszeli nyilatkozatának mottójául Kós Károly-idézetet választott: "Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, / És akarunk élni, tehát dolgozni / fogunk."