Bánk bán (Évadnyitó bemutató a Tamási Áron Színházban)

Merániak és magyarok, királyhűség és muszájból-lázadás, egyéni sérelmek és országos érdekek örökre szétszakított viszonyrendszerében zajlik a történet egy felbomló társadalmi rend aligha betemethető szakadékai között – olvasható a színház tájékoztatójában. A címszereplő a király nélkül maradt udvar kis léptékű intrikái közt egy idejét múlt értékrendet képvisel. Olyan hatalom első számú letéteményese ő, melyben a többi szereplő már alig hisz. Tragikus végzete úgy teljesül be, hogy miközben a többiek (merániak és békétlenek) kicsinyességével szemben körömszakadtáig védi a királyság szent értékrendjét, elkövetett gyilkossága által éppen ő lesz az, aki halálos bűnt vét ellene. A sepsiszentgyörgyi színházban 1977-ben már színpadra vitték a darabot Völgyesi András rendezésében.
Ahogy egy rendező előtt folyamatosan ott lebeg a Hamlettel való megbirkózás vágya, ugyanúgy egy önmagát kortársnak remélő magyar társulat előtt is ott húzódik a Bánk bánnal való találkozás félelme, reménye és kényszere is – vallja Bocsárdi László. Megmérettetésről van szó, az a kérdés, készen állunk-e arra, hogy emberileg, szakmailag meggyónjuk a hazáról, magyarságunkról, emberségünkről szóló állásfoglalásunkat – hogy állunk ezekkel, tudunk-e egy előadás erejéig, a színház mai lehetőségeire támaszkodva, olyan sűrűségű levegőt teremteni a teremben, hogy az ott levő két-háromszáz ember világosan megértse a Bánk bán-i kérdést, és késztetést érezzen arra, hogy megválaszolja: mit jelent 2011-ben Sepsiszent­györgyön magyarnak tudni magunkat?
Közhelyesnek tűnik ez a kérdés, mégis nagyon pontos, konkrét – hangoztatja a rendező. Van-e telítettsége, súlya manapság a haza, a nemzet, a hazafiasság fogalomnak, vagy Petúrnak az első rész végén elhangzó mondata – "Aludj, mohón kilobbant hazafiság" – több-e, mint színpadi effektus, tud-e provokálni? Ha nem, akkor a Bánk bán korszerűsége nem létezik. A Bánk bán a legfontosabb magyar remekművek egyike, a drámairodalomban talán a legfontosabb. Köztudott, hogy nehezen megközelíthető mű, mert a dagályosság veszélye ott kísért a színészben is, és a néző is ilyesmire számít, amikor ráveszi magát, hogy megnézze az előadást. Nem az eddigi színpadra állítások tették remekművé ezt a szöveget, hanem a benne feszülő kétségbeesett önmarcangolás, ami mindannyi­unkban felbukkan, ha csendes pillanatunkban elég őszintén tudunk találkozni önmagunkkal. Hogy tudok kitartani hitem mellett akkor is, ha ez a magánéletem ellenében történik; van-e értelme ennek a dilemmának, vagy merjük bevallani, hogy az egyéni érdek már régóta minden szempontot felülír. A Bánk bán szentgyörgyi bemutatásával első pillanattól éreztük, nagyon kényes feladat előtt állunk, és a történet még nem fejeződött be – vélekedik Bocsárdi László, hozzátéve: vajon képesek vagyunk-e arra, hogy őszintén tegyük fel ezeket a nagyon személyes, mindenkor érvényes kérdéseket, és a közönség készen áll-e arra, hogy szembesüljön ezekkel a kérdésekkel?
A mostani produkció elkészítésében Bocsárdi László rendező munkatársai: Bartha József díszlettervező, Kiss Zsu­zsanna jelmeztervező, Könczei Árpád zeneszerző, Kató Zsolt operatőr és Czegő Csongor dramaturg. Szereplők: Nemes Levente, Gajzágó Zsuzsa, Kolcsár József, Mátray László, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Kőmíves Mihály, Márton Lóránt, Szakács László, Kicsid Gizella és Pálffy Tibor. Közreműködik Fazakas Albert (cimbalom) és az árkosi fúvószenekar.