Hubertus Málnásfürdőn

Eközben szavakat hallott, amelyek arra intették, hogy hagyjon fel a fékevesztett vadászattal. Ez a látomás olyan hatással volt rá, hogy kolostorba vonult, felhagyott a vadászattal, s a továbbiakban kegyes elmélkedésnek szentelte életét. November 3-át mint Hubertus-ünnepet 1744 óta tartják Nyugat-Európában. A Hubertus-szokás a vadászt ma arra figyelmezteti, hogy a vad a teremtés része, tisztelje azt, tudatosan gazdálkodjék vele, s az állatok és környezetük védelmét tartsa szem előtt. A Hubertus-mise, vadász-istentisztelet a középkorban is szokás volt, ma már széles körben az. Mielőtt a vadászok elindultak a vadászatra, rövid misén vettek részt Szent Hubertus tiszteletére, s kérték a segítségét. Az Ardennekben november 3-án színpompás Hubertus-ünnepségeket rendeznek. E napon és a vadászati idény megkezdése előtt Európa nyugati részén számos templomban vadász-istentiszteleteket tartanak. A templomot az erdő lombjával, mezei virágokkal és szarvasagancsokkal díszítik fel. Az alkalomból összejött ünnepi színes menet a templom jelképeivel vidám zene mellett, énekelve kivonul az erdő vagy mező szélére, és áldást kér a vad és élőhelye számára. Nos, Málnáson is tartottak vadásznapi szentmisét, hiszen a helybeli katolikus templom védőszentje Szent Mihály arkangyal. A templomban nem látni trófeákat, mint Nyugaton, az újonnan megvásárolt málnásfürdői Olt Szállóban azonban igen: a falakon medve- és hiúzbőr, kitömött fajdkakas, őz- és szarvasagancsok sokasága.
A visszavásárolt Málnásfürdőhöz tartozó ezredévi fenyvesben negyedszáz sátor előtt üstökben vadhúsból készülő kiváló ínyencségek rotyogtak. Minden idők legsikeresebb vadász-fesztiválját százak-ezrek látogatták reggeltől késő estig. Nemcsak a füst, hanem a nóta is szállt, az étfalvi fúvósok kitettek magukért. Az italokról ne is beszéljünk, mert volt ott vackorpálinka, de olyan kontyalávaló is, amelyben a Fennvalónak minden alkoholba kívánkozó illóolajos növénye benne volt.
A riporter sátorlátogatás után levonta a végkövetkeztetést: nem a vadhúskészítmények, nem az ízlésesen megterített asztalokon "ami szem-szájnak ingere" tette fel a koronát a napra, hanem az a vég nélküli lelkesedés, kitartás, versenyszellem, barátság, kacaj és jókedv, mely a résztvevők, fiatalok, asszonyok, baráti férficsoportok felől áradt. Mert ott voltak a málnásfürdői Vidám csajok, a kézdivásárhelyi komoly sütő-főző díjnyertes asszonyok, no meg a teljes versenyviseletben sorakozó Né­gyesfogat férfiúi is. Kasléder József polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, Henning László, a megyei tanács alelnöke, Málnás köz­ség lakója arra a lóra ült fel – beszédében –, mely a fürdőtelep kiépítése, felvirágoztatása felé galoppírozott.
Nem volt könnyű dolga a dr. Sikó Barabási Sándor vezette bírálóbizottságnak sem. Hét főzőcsoportnak ítélte oda a legek oklevelét. Első díjban részesítették a kézdialmási vadasparkkal közös sátorban a vadhús-különlegességeket európai szinten kínáló Honőr feldolgozó vállalatot. Székhelye a zetelaki Ivóban. A sepsiszentgyörgyi Székely menyecskék női baráti társaságnak ítélték a második, majd pedig a Négyesfogat nevű csoportnak a konyhaművészeti verseny harmadik díját. Utóbbiak nem az egyedüliek, akik erre az alkalomra külön öltözetet készítettek maguknak. A vadásznapokra külföldi vadász szakemberek is érkeztek, akik évek óta a mi vidékünkön vadásznak. Egyikük megjegyezte: Gyerekek, hát nem ti vagytok azok, akik elözönlitek majd a nagy magyar pusztát, amivel minket riogattak néhány évvel ezelőtt! Íme néhány érdekes csapatnév: Ajtai ászok, Szabad tűzhely lovagrend, Székely bikák, Sepsi na­gyik, Székely komaasszonyok, Székely ko­mák, Brassói pályatévesztett villanyszerelők. A Charta Kiadó a honfoglaló magyarok kenyerét ajánlotta, a tündényt, a málnásfürdői Ferencz János a murkos-vadas tokányt, a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal csoportja a sült fürjhúst, egy brassói román csoport gombás vaddisznótokányt puliszkából kialakított tégelyben. Miközben a vaddisznókészítmények rotyogtak, a kisiskolások székelyföldi vadállatokat rajzoltak. Cseh Apolka és Györgyilyés Léda mikós elemistáé és Mál­nási Emanuel málnásfürdői tanulóé lett az első három díj. Különdíjat kapott a helybeli Tőkés József-iskola két tanulója, Keresztes Kincső és Szász Károly Sándor. Volt vadállatnyom-felismerő vetélkedő is. A legtöbb nyomot Balla Lehel ismerte fel, valamivel kevesebbet Kisgyörgy Bence és Incze-Nagy Boglárka.