Sepsiszentkirály arcai

Sepsiszentkirály földrajzi elhelyezkedése, természeti és domborzati adottságai egy archaikus háromszéki falu képét őrzik ma is. Ezt elsősorban a falut elborító, távolról nézvést erdőként összeálló gyümölcsöskerteknek köszönheti. A domborzati és birtokviszonyok adottságait követő, enyhén lejtő és lágyan ide-oda kanyarodó főútra jótékonyan hajlanak ki a fák, kétoldalt a gyümölcsöskertek éppen csak sejtetik a Falupataka fölött emelkedő magas teraszt. Erre a gyümölcsfás tértakarásra szükség is van, ez részben el tudja fedni a falu látványképét tönkretevő, soktonnás betonoszlopokra felbogozott huzalokat, az egykori "házi ruhájukból" kivetkőztetett házakat és a székely faluképrombolás másik átkát, a zörgő pléhkapukat.
Találok azért néhány régi vágású házat-portát, amelyet a "nájmódi" még nem tett tönkre. Ebben a környezetben a maga méltóságában pompázik a főút mentén a református templom, magas tornya figyelmeztetés, felkiáltójel is: a táj és a benne lévő épületek, porták, a köztük kígyózó utcák falvainknak nemcsak a külső arcát határozzák meg, hanem kiírják a települések belső énjének, lelkületének szépségét vagy éppen a rondaságát is.
Sepsiszentkirályon a külső-belső falukép egyelőre részleges meghatározói, egy régiesen patinás fogalmat elevenítve a városról, külföldről ide "bebíró" telek- és épülettulajdonosok is. A város közelsége sokakat vonz. Többen vásároltak telket, portát, beépíthető belterületté nyilvánított faluszéli földparcellákat. Régi házakat újítanak fel, újakat építenek. A középosztályhoz tartozók, értelmiségiek vagy ilyen kapcsolatokkal rendelkezők ízlésvilága, kulturális kötődése a faluképbe, a tájba, a természeti környezetbe beépülhet, képes ehhez illeszteni az új építményeket is. És általában nem változtatja giccsé a felújított épületeket sem.
A faluban meglepően népes a színházi kötődésű vagy éppenséggel a világot jelentő deszkák értékteremtése körül forgolódó család.
Szentkirály felszegi falurészének üde, a templom méltóságához igazodó portája az utolsó tulajdonos után "Mimi kisasszony kúriájaként" (Ágoston Mária) ismert, szakszerűen felújított épület és ennek téglakerítése. Az épület régi, fecskefarkú cseréppel fedett. Kár, hogy az eresz fölötti két sorra a cserépátforgatás után nem jutott archaikus cserép, és ezt más színű és mintázatú "gyári" cseréppel fedték. Szerencsére a kúria hatalmas tetőzetéhez képest ez az idegen csík csupán vékony szegélynek tűnik. "Mimi kisasszony kúriáját" egyébként a budapesti orvos tulajdonos mintaszerűen újíttatta fel. Ez a falu egyik ékessége.
A Falupataka fölötti magas teraszon, a Szoros nevű utcából nyíló tágas telken faoszlopos, körtornácos ház uralja a domboldalt. Formájában és arányaiban is szép, a székely népi építészet értékeit felmutató régi alkotás. A telek bejáratánál magyar nyelvű figyelmeztetés: KAMERÁVAL ŐRZÖTT TERÜLET. A falu névadási szokásaira jellemzően "Francia légiós" névvel illeti a sepsiszentkirályi utca embere a városi tulajdonost. Amikor utána érdeklődöm, kiderül, hogy személyesen és felesége révén is a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz kötődő Páll Csaba vásárolta meg a telket.
A szentkirályi szemle után a Szoros valóban szoros, inkább erdei útnak nevezhető szakaszán végighajtva vendéglátónk telke felé a Kakas utcán – ez is inkább mezei út – érkezünk. És miközben a Szent­királyba örökösként "bebíró" városi házaspár gyümölcsöktől roskadozó kertjébe és "jóképű", még friss deszkaillatú hétvégi házához érkezünk, nemcsak a faluban látott és az itteni szépség igézetébe kerülünk, nem, mert vendéglátóm elmagyarázza, hogy a Falupatakán túli "DE VÂNZARE" telek- és háztulajdonos, ha nem lel a faluközösséghez illeszkedni képes gazdára, akkor motellé alakítja át.
Drukkolok érte. Mert az épület befejezése alkalmat teremthet arra, hogy a ház és a telek Sepsiszentkirály egyik névjegye legyen. Ebből a rakott kőkerítés már meg is épült.