Hervadozó tulipán

Magyarán: türelmesek, arra várnak, hogy a Boc vezette pártnak egyszer csak nagyúri kedve támad, s napirendre tűzi a 2004 óta egyik fiókból a másikba vándorló jogszabályt, s méltóztatnak el is fogadni azt. Gondolják: szavazóik rég elfelejtették az utolsó választási kampányban ezt az aduászként megfogalmazott célkitűzést, és azt is, hogy mikor koalícióra léptek a Băsescu–Boc-féle párttal, a kormányprogramban eme jogszabály mielőbbi elfogadása igen előkelő feltételként szerepelt.
Csakhogy a kormánypártnak nem fűlik a foga még e puha törvény elfogadásához sem, és szeptemberben, mikor a miniszterelnök ismertette kormánya legsürgősebb feladatait, e jogszabályt szóba sem hozta. S Kelemenék hallgattak, pedig az RMDSZ ilyen remek helyzetben soha nem volt: rajtuk áll vagy bukik a kormány sorsa, áttételesen Traian Băsescu elnöki pozíciója is. Ha ne adj Isten, kilépnének a kormányból, s a parlamentben is farhámba helyezkednének, nem kis galibát okoznának. De jó fiúk, ahogy maguk mondják, hűségesek mindenkori szövetségeseikhez. Így hát radikális szakításra még akkor sem szánják rá magukat, ha az ellenzéki pártcsoportosulás a csillagos eget hozná le nekik. Különben azt el kell ismernünk, hogy óvatosságuk e tekintetben érthető, a román pártoknál könnyű helyen áll az ígérgetés, s különösebb gondot nem okoz a szószegés.
Kormánykörökben tartanak az RMDSZ esetleges pálfordulásától, a Cotroceni-palota egyik szócsöve, Cristian Preda hangot is adott eme aggodalmuknak, mikor pártja választási koalíciós lehetőségeit latolgatva arra jutott: az RMDSZ biztos nem köt velük választási szövetséget, de jó lenne, ha bebiztosítanák magukat, utána sem árulja el az Európai Néppártot.
Nos, ha ilyen fontosak, lehetnének kevésbé türelmesek, s kikövetelhetnék egyebek közt e rég elfektetett jogszabály elfogadását. Mert mifelénk a türelem sem rózsát, sem tulipánt, csak nagy semmit terem.