Kispataki teaillat

Menek Marikáék udvara olyan, mint a pohár. Házuk háta – mert az útra néz – frissen meszelve. A kispataki kertekben megszáradt a kukorica, s amikor a szél lebegtetni kezdi, varázslatosan kellemes muzsika tölti be a kis patak völgyét. A "lokos" helyeken, a patakok mellett még zöldell a fű. Kap harapnivalót a jószág. Kolompja gyógyír annak a városi embernek, akinél fék nélküli módon felgyorsult az idő. Pöttömnyi gyerek őriz tucatnyi behemót szarvasmarhát. Látni rajta: semmi gond, kezemben a husáng, ellátom én a baját annak, amelyik nem ott legel, ahol én akarom!
Handra Sándor az állatokkal foglalkozik (ló, juh, disznók-malacok, nyulak), felesége, Rózsika a városban dolgozik, a lányok iskolába járnak. Handráné Gungl Ilonka (egy helyben készült kisfilmben már a Duna Televízióban is szerepelt) amolyan presbitere a kisborosnyói kálvinista eklézsiának. Az egykori erdész lánya gyerekkori élményeiből él. Sanyi fiával, menyével, Rózsikával gyalogol a mindennapok ösvényein. Két szép lány unokája csak hétvégeken látogatja meg. A tovasuhant nyár és a beköszöntött ősz gyógynövényeiről is beszélgettünk vele.
Milyen eredetű a Gungl család? – kérdeztük. "Bánát-vidéki volt az apám. A háborúból maradt itt. Szelíd embernek nézett ki, de kegyetlen életet éltek. Anyámat megverte. Erdészként dolgozott, anyám megsajnálta, s mint egyedüli leány összekelt vele. Sok gyermek volt a családban, de nem becsülte őket" – felelte.
Kiköböztük, hogy sváb eredetű a Gungl família. Pedig Ilonka nem fösvény, mert a svábok arról híresek. "Fösvény tényleg nem vagyok, de tudok a svábokról egy éneket: Kinek sváb a babája, kössön kötelet a nyakára!"
– A kapunk előtt gyógynövénytársaság virágzik. Itt lehet orbáncfüvet szedni. Ez a gyomorbajosok gyógyteája. Nem tévesztem össze a másik hasonló társával, mert a virágjukról meg lehet különböztetni. Akad itt cickafarok is. Be finom a teája, a könyvekben is leírták! Pirosodik a csipkebogyó, hát kell-e annál jobb tea? Van itt elég galagonya. Maholnap szednem kell azt is a szívem miatt: virágja, termése és a levele együtt őrzi a szívműködést. Itt a kakukkfű, mi azt mondjuk, hogy a vadcsombor. Ha az ember jól bészed húsból, s megissza a vadcsomborteát, megereszti a gyomrát, segít az emésztésen. Fűszernek is használták a régi világban, bors helyett a tokányokba. Én termelem a virágoskertemben a fehér liliomvirágot. A leveleit összesodrom, és szeszbe teszem. Minden sebre jó. Hamar begyógyítja. Mindenkinek adok belőle, akinek valamilyen nyílt sebe van. Kényes ez a növény, mert ha a paradicsom közelébe kerül, ez kiöli! Hasonlít ehhez a maszlag. A megfőtt leve fertőtleníti a sebet, olyan, mint a hipermanga. Szoktam használni a körömvirágot is. Megfőzöm, és zsíros krémet készítek belőle. Akinek vissz­eres a lába, annak erősen jó. Az én kertem teli feketenadály-gyökérrel. Ez a kibomlott fekélyes lábak jó gyógyszere. Meg kell pucolni, mint a tormát, meg kell reszelni, s azt a reszeléket egy tiszta rongyba kell tenni, és borogatni vele a kibomlott bőrt, azt a beteg helyet. Még télire is szoktam eltenni, soha nem lehet tudni, hogy mikor és kinek kell. Van nekem javaslatom a hajhullásra is: a csihánygyökér leve a legjobb ellenszer. A csihány leveléből főzött tea vaspótló, és sok benne a vitamin. Laktak itt Kisborosnyón valamikor szászok. Ott a családban szabály volt, hogy tavasszal minden gyermek a legkisebbtől a legnagyobbig reggel, evés előtt megivott egy csésze csihánylevélteát.
Ilonka és családja a régi gyűjtögető gazdálkodás élő képviselője. A Kisboronyóhoz tartozó, hegyek közé elrejtett, alig néhány család lakta település és a környék kiváló ismerője. Itt a Borzvára is, amelyhez gyerekkori emlékei kapcsolódnak.
– Az erdő régen eltartott egy családot – mesélte –, ha kell, gyümölccsel, ha kell, egyébbel. Annak idején a disznók itt legeltek a csereerdőben. Sajnos, kevés makkfa maradt meg. Mi is szedtük a cseremakkot régebb. Mindennap három liter makkot beöntöttem a disznóknak, s reggel a tokot kisepertem, mert kitokolták, s úgy ették meg az állatok. Utána tököt kellett adni, hogy ne süljön meg a gyomruk. Jól híztak tőle a disznók, persze, adtunk melléje másfajta moslékot is. Az erdő kincse a tapló is. Édesapám szedte mindig. A kispataki erdőn az egyik szikla szikrakövet tartalmaz. Acéllal ütötte apám a szikrakövet, az belekapott a taplóba, s meggyúlt. Neki ez volt a gyújtója! Aztán ott vannak a gombák. A leányom Brassóban lakik. Kijár ide, és valami bőtermő sárga gombát szed össze, hasonlít a rókagombához, de nem az. Erősen finom téli savanyúságnak. Itt sok van, mert az itt élő emberek nem ismerik. A gombakalap alsó része olyan, mintha "mohás" volna, s azt le kell takarítani. A leányom egyszerre egy hatvanliteres bidonba szokott elrakni. Terem itt a földön az ökörnyelvgomba. Fehér, nagy karikák formájában nő, egymást érik a karikák. Aki fél tőle, főzzön belé egy cikk fokhagymát s egy karikára vágott nyers pityókát, ha a lé nem feketedik meg, nincs benne semmi méreg. Akkor nő, ősszel, amikor takarjuk a sarjút, és esős az idő.