Makovecz Imre emlékezete Vargyason

A templom udvarán a mesterépítész emlékét őrző kopjafa avatásán kiderült, nem akkor járt először Vargyason, amikor felkérték, hogy a kis református gyülekezet számára készítse el a templom tervrajzát: ötvenöt esztendeje, október elején két barátjával együtt kopogott be az akkori unitárius lelkész, Dimény András otthonába, majd két nap múlva távozásukkor – a vendégkönyvi bejegyzés tanúsága szerint – azt ígérte, vissza fog még ide térni.
Székely Miklós székelyszáldobosi lelkész a Makovecz Imrével való találkozásának pillanatait felelevenítve mondotta, a világhírű építész nyolc esztendőn keresztül buzdította, biztatta és támogatta a kis közösséget, ne csüggedjen, Isten háza el fog készülni. A jó szavak mellett cselekedett is az ügy érdekében, a költségek majdnem felét ő gyűjtötte össze, s kész volt szembeszállni azokkal a kiskirályokkal is, akik erdélyi terveinek megvalósításától akarták eltántorítani. "Sok imádság talált meghallgatásra, amikor ide érkezett, majd buzgólkodás, jó munka és Isten gondoskodása mellett megépült a hajlék. Folyamatosan velünk volt, közel érezte magát hozzánk, s szerette, dicsérte a székely ember dolgos kezét, pontos munkáját. Velünk volt az építés során, majd az avatáson is, s együtt énekeltük, hogy Tebenned bíztunk eleitől fogva" – idézte alakját a tiszteletes.
A Sütő Gábor faragta, Farkas Domokos és Trinfa Miklós által felállított kopjafa avatásakor Székely Miklós az építész cselekvő szeretetét emelte ki áldásában, majd Dimény András a nemzeti ügyek mellett bátran kiálló emberről szólt. Mint mondotta, modern kori történelmünk egyik szégyenletes napját, 2004. december 5-ét követően Makovecz Imre azon néhány száz ember élére állt, akik a nemzet ébredését szorgalmazva vonultak fel Budapest utcáin, s tiltakoztak a gyászos emlékezetű népszavazás ellen.