Varjúűzés fénnyel, hanggal

Kísérletük előzmény nélküli, így az eredménye sem biztosított, de az elv, amelyet október 17-től próbálnak gyakorlatba ültetni, embernél minden bizonnyal elérné hatását. A varjúfélék rendkívül intelligensek, a madárvilág talán legeszesebbjei – remélhetőleg beválik ez az űzési módszer náluk is.
Tudni kell: a varjú-ügy nem is olyan régi keletű Sepsi­szentgyörgyön, 2003-ban jelent meg az első csóka a parkban – mondja Kelemen László, az egyesület vezetője. Akkortól kezdve három éven át tanulmányozták a ma­darak hirtelen "bejövete­lét", és arra a következtetésre jutottak: rövid időn belül jelenséggel kell számolnunk, ezrek, talán tízezernyi fülsiketítően károgó, rengeteg ürüléket hátrahagyó madár fogja ősszel ellepni a város­központot. Mint mondja, jelezték az akkori város­vezetésnek a gondot, figyelmeztettek: könnyebb néhány száz madár ellen védekezni, mint több ezer ellen. Jóslatuk bevált, évente egyre több, északról vonuló madár telepedett meg a parkban.
2005-ben megfigyelték azt is, nem minden madár vonult el társaival, a beteg, lustább egyedek hátramaradtak, idővel egyre többen, nyáron kolóniákban éltek, mostanára pedig már fészkelési hajlamot is mutatnak. Így született meg az első varjúűzési kísérlet néhány évvel ezelőtt, síppal, dobbal, kereplővel másfél százan (köztük igen sokan csak jószándék­tól vezérelve) próbálták elriasztani a var­jakat. Kelemen Lászlónak meg­győ­ződése, ha akkor kitartóan, jó néhány­szor megismételve tudták volna a riasztást végezni, mára nem húszezernél több csóka, vetési, kormos és dolmányos varjú lenne október közepére a parkban.
A varjú-jelenség tehát az évek során csak súlyosbodott, hogy tenni kell ellene, azt a mostani városvezetés is felmérte. Kelemen Lászlót bízták meg, hogy kerítsen varjúűzéshez értő szakcéget. Romániában nem talált, Magyarországon akadt egy vállalkozás, melynek alkalmazottjai el is jöttek, felmérték a terepet, ajánlatot tettek – de a sikert nem tudták szavatolni. Abba pedig, hogy bérbe adják felszerelésüket, nem mentek bele. Mód­szerük egyébként egyszerű: ragadozómadarak hangjával riasztanák el a csókákat, varjakat. De mert semmi biztosítéka annak, hogy méregdrága szolgáltatásuk beválik, a városvezetés Kelemen Lászlót megbízta, dolgozzon ki védekezési módszert. Ő csapatával egy még egyszerűbbet ötölt ki: nem félelmet akarnak kelteni a madarakban, hiszen amilyen számosak, nem riadnak meg egy héjja hangjától, hanem nem engedik pihenni őket. Gyakorlatilag csak a síppal, dobbal módszer ez is, csak most már a technika segítségével: erős hanghatások, és ami talán hatásosabb lesz, erős fényhatások. Erre szereztek be felszerelést, minden hordozható, könnyen mozdítható, hogy azokon a helyeken tudják használni, ahol a legsűrűbb az éjszakára megtelepedni kívánkozó madársereg.
A gyakorlatban a következőképp zajlik majd: október 17-én este tíz órakor a parkban kikapcsolják a közvilágítást, elindítják a hangriasztást és a sűrűn pislogó sztroboszkópokat. Következő éjszaka másik időpontban, harmadik éjszaka megint máskor, és így tovább. Az győz, aki kitartóbb – reménykedik Kelemen László. Leg­a­lább egy hétig próbálkoznak ezzel a módszerrel, figyelik, hová húzódnak el a felriasztott madarak, aztán levonják a következtetéseket és megállapítják a hogyan továbbot. Arra számítanak, a pihenésükben módszeresen megzavart csókák, varjak idővel feladják parkbeli szállásukat – aminek az lehet a következménye, hogy más városnegyedekbe húzódnak el. De egyelőre az a cél, hogy a park mentesüljön a madaraktól – mondja Kelemen. Ha majd szüksé­ges, és módszerük beválik, következő lépésben az egész városból elűzhetik őket.