Visszavonulót fújtak a szentgyörgyi festékharcosok (Paintball)

A csapat 2011-es szezonja a sok edzésről s még több edzésről szólt, a versenyeken elért jó eredmények pedig a megfeszített és kemény munkának a gyümölcse. Csak egy dolog hiányzott... Azt nem kell mondanom, hogy nálunk, amiből nagyon kevés volt az idén, az a pénz volt – állítja Hajnal Attila, a megyeszékhelyi alakulat frontembere. Ennek ellenére sportolóink addig nyújtózkodtak, ameddig a takarójuk ért, és a szűkös anyagi feltételek mellett is szépen teljesítettek. És tényleg visszavonulót fújtak a szentgyörgyi festékharcosok, akik egy időre szegre akasztják markerüket (fegyverüket), és máris új projektbe fektetik energiájukat, kreativitásukat. Az elmúlt hét folyamán Hajnal Attilát Kolozsváron értük el, ahol már az új vállalkozáson dolgozik, s őt faggattuk az idei szezonról és közeljövőbeli terveiről.
– Összességében milyen 2011-es idényt tud maga mögött a sepsiszentgyörgyi PPZ Army?
– Ha azt mondom, hogy nagyon jó, az talán nem volna a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen olyan sportágról beszélünk, amelyet itthon a sportok mostohagyerekeként kezelnek, és ezt a szemléletet mi, szentgyörgyiek próbáltuk megváltoztatni. Gyönyörű szezonon vagyunk túl, hiszen mertünk merészet álmodni, és úgy érzem, terveinkből sokat meg is valósítottunk. Kezdeném azzal, hogy ott voltunk a paintball Európa-bajnokságának számító Millennium-sorozaton, és mi vagyunk az első romániai csapat, amely részt vett a kontinensviadalon. To­vábbá beneveztünk a Magyar Paintball Ligába is, ahol évente közel húsz csapat küzd meg a bajnoki címért. Azt nem kell mondanom, hogy amiből nálunk nagyon kevés volt idén, az a pénz volt... A paintball nagyon költséges technikai extrém-sport. A versenyre való benevezési díjak magasak voltak, sokba került a fogyóanyag, s rengeteg pénzt emésztett fel az utazás is. Ha idei eredményeinket nézzük, azt kell mondanom, megérte a versenyekbe fektetett erő és energia, mi győztesnek érezzük magunkat. Ebben az esztendőben sokat segített minket Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, továbbá a megyei önkormányzat, és több cég is támogatta munkánkat. A felsorolásból nem hagynám ki Füzi Xénia Ildikót sem, aki csapatunk menedzsere volt, és akinek a tapasztalata, meglátásai nélkül talán idén kevesebbet értünk volna el. Mindannyiuknak köszönettel tartozom!
– Beszéljünk egy keveset a Millennium-sorozatról.
– Keményen küzdöttünk a Millenium sorozat két versenyén, és úgy érzem, nem vallottunk szégyent. A kontinensviadal négy versenyből állt, ebből kettőt Franciaországban, egyet-egyet pedig Németországban és Angliában rendeztek meg. Mi ott voltuk az első párizsi megmérettetésen, majd a harmadik fordulón, amelynek London adott otthont. A két versenyen összesen 28 pontot gyűjtöttünk össze, és ezzel a Division 2-be nevezett hetven csapat közül az ötvenedikek lettünk. A viadalon olyan csapatok vettek részt, amelyek költségvetése tízszerese vagy éppen százszorosa volt a miénknek. Például az egyik moszkvai alakulat támogatója az orosz állami vasút, edzőik pedig az ország legjobbjai. Én teljes mértékben elégedett vagyok az eredményünkkel, és miért ne lennék az, hiszen mi gyerekcsapattal vettünk részt az európai küzdelemsorozaton, egy olyan sportágban, amelynek egyáltalán nincs hagyománya Háromszéken vagy az országban. Amit elértünk, az a kitartó munkánk eredménye. A Millenniumon minden új volt számunkra, de ha ott tudunk lenni az összes fordulón, talán előbbre is végezhettünk volna.
– Idén talán a magyarországi szereplésetek alakult a legjobban. Így van?
– Igen, teljes mértékben! Ahogy korábban is említettem, idén is részt vettünk a Magyar Paintball Liga négyfordulós pontvadászatában, és ahogy terveztük, egy aranyéremmel tértünk haza. Magyarországon két kategóriában versenyeztünk, az egyiket megnyertük, a másikat (XBall) pedig a negyedik helyen zártuk. Folyamatos, jó teljesítményünknek köszönhetjük ezeket a remek eredményeket, és én büszke vagyok a csapatra.
– Egyszer itthon is pályára léptetek...
– Déván voltunk... Ebben az idényben mindössze ezen az egy komolyabb hazai versenyen vettünk részt, amelyen simán nyertük meg a győztesnek járó ötszáz eurót. Ez amolyan országos bajnokságnak is beillett.
– Hogyan tovább, mit hoz a jövő a szentgyörgyi festékharcosoknak?
– A paintball miatt túl sok minden kimaradt az életemből, vagy túl sok mindent áldoztam fel. Úgy döntöttem, hogy egy időre más dologba fektetem az energiámat és a kreativitásomat, megpróbálom egészségügyileg is rendbe hozni magam, de a paintballt nem fogom megtagadni!
– Ez azt jelenti, hogy megszűnik a PPZ Army?
– Egyáltalán nem. Túl sokat dolgoztunk azért, hogy idáig eljussunk, most egy kis pihenőre van szükségem. Az év közben elváltak útjaink a Noda-Scurtu testvérekkel, ez kisebb gondot is okozott nekünk, de ennek ellenére csak pozitívan nyilatkozhatok a fiúkról. Mindig jöttek, dolgoztak, és komoly pillérei voltak a csapatnak. Nincs semmi veszve, így bármikor belevághatunk egy újabb kalandba.
– Megtartjátok az év utolsó felére betervezett szentgyörgyi versenyeket?
– Minden valószínűséggel igen, hiszen ezek már hagyományos rendezvényeink. Itt gondolok a téli kupára, vagy éppen a politikusok vetélkedőjére. Hogy mit hoz a következő esztendő, azt még nem tudom. Továbbra is fogok paintballozni, de elképzelhető, hogy a 2012-es esztendő nem lesz olyan szintű, mint az idei... Nem zárkózom, nem zárkózunk el semmitől, így meglátjuk, milyen lesz a következő év.
– Kik alkották az idén a PPZ Army csapatot?
– A felsorolást Noda-Scurtu Tamással és Noda-Scurtu Szabolccsal kezdeném, majd folytatnám Biró Botonddal. Együttesünk tagja volt továbbá a magyarországi Zemen Viktor, Keszler Pál, Hugyec Zsolt, Ludas Viktor, a brassói Ionuţ Puşcaşiu és jómagam, Hajnal Attila.