Számbavételünk tétje

A "mi" alatt természetesen Európa legnagyobb kisebbsége, a hazai magyarság értendő, amely számára a felmérés korántsem rutintörténet. Érdekes volt megfigyelni ugyanis, hogy míg a többségi nemzet körében szinte szó sem esett a közelgő eseményről, a magyarság számára egyre fontosabb beszéd-, mi több, vitatémává vált a népszámlálás. Érthető, hiszen a nyelvhasználati jog érvényesítésétől a költségvetési források biztosításáig sok területen veszik majd elő az idei felmérés jövő tavaszra véglegesítendő eredményeit. Tétre megy a játék, ezért hát nem árt eggyel többször tudatosítani, mi is múlhat egy ilyen, tízévenként ismétlődő esemény felületes, nem felelősségteljes kezelésén.
S ha kockázatról, sötét következményekről van szó, akkor a veszélyeztetett faj összezár, váll a vállhoz, mindenki felelős mindenkiért. Főleg, hogy közepesen fóbiás ember már gyanakodva figyeli a nemzetiségi hovatartozás kategóriában egyértelműen zavarkeltő célzattal felajánlott bőséget. No meg azt, hogy a számlálóbiztosok hozzávetőleges felkészítésétől kezdve a tudatos "félreoktatásig" sok fekvésben hangszerelik a létszámcsökkentést célzó változatokat. Ezért hát ezerszer is indokolt egészséges veszélyérzettel követni a számlálóbiztos golyóstollának futását, addig kérdezni, míg teljesen egyértelművé nem válik a helyes válasz.
A népszámlálás olyan összetartozás-lecke, amilyenre "békeidőben" aligha kerülhetne sor. Nekünk Székelyföldön talán kevesebb a dolgunk, de egyetemi központokba szakadt gyermekeink-unokáink mozgósítása ránk is ró feladatokat. Olyan felelősséget kell tudatosítanunk bennük, amely bennünk is csak bimbózik. Mint az iskolai leckék esetén, amelyekről nemzedékek szajkózták, hogy nem holnap, de holnapután vesszük igazán hasznát.
Mától rengeteg dolgunk van, mint gazdaembernek az őszi betakarítás idején. Mindennapjaink élhetősége a tét, olyan tennivaló, amit most kell elvégezni, mielőtt végzetesen odaütne a történelem dere. Lazítani ráérünk majd utána. Egyszer. Valamikor.