Egészséges nemzetnek van csak jövője

Sepsibesenyőn zártam az előző iskolai évet, az újat
Angyaloson
kezdem azzal a reménnyel, hogy az új generáció neveléséért felelősek, nevelésében érdekeltek megértették a júniusban megszakadt sorozat eszmei mondanivalóját: a rendszeres sportolás elengedhetetlenül szükséges a jövő nemzedéke számára, ugyanakkor a sport a helyi, nemzeti tradícióink, kultúránk és történelmünk szerves része, s mint ilyen, létfontosságú szerepet játszik a közösségek közötti kapcsolatépítésben. Egyébként a fentieket erősítik meg az RMDSZ programjának idevágó mondatai: "Fon­tosnak tartjuk, hogy a sportban valamennyi tehetséges fiatalnak esélye legyen képességei kibontakoztatására. Ezért előtérbe helyezzük az iskolai testnevelés és sport lehetőségeinek fejlesztését, valamint a regionális és az országos versenyrendszerek kiépítését."
Csodálatosan szép, új épület ad otthont az angyalosi óvodának. Ha bent is ilyen szép... Miért ne lenne? – ezzel a gondolattal léptem be a folyosóra, melynek első ajtaja az óvoda helyiségébe nyílik. Éppen tízóraira készülődtek az ovisok, de érkezésemmel egy pillanatra "megtorpant" a gyereksereg és óvónőjük, Pászka Emőke.
– Szüreti mulatság lesz ma a faluban – így az óvónő – szekeres felvonulással, s erre készülünk, együtt az iskolásokkal műsoros fellépésünk lesz. Íme egy kis ízelítő az előadásunkból.
S már szólította is a kicsiket: – Gyertek gyerekek, gyertek, mutassuk meg, mit tudunk... Egy perc, s máris felcsendült a gyerekek ajkán a nóta: Megérett a fekete szőlő... Elvégre szüreti mulatságra készülnek, melynek végén kosaras bálra váltanak a szülők, a bál végére pedig – gondolták a gyerekek – jól jöhet egy kis segítség, s nem is akármilyen, így aztán rázendítettek az ismert nótára: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok... S közben ropták a táncot szemet gyönyörködtetően. Megtapsoltam a rögtönzött főpróbán látottakat, nem tehettem mást, hiszen nagyon ügyesen, otthonosan mozogtak, táncoltak. Nem véletlen, hiszen a múlt héten Étfalván léptek fel, azaz "melegítettek" egy szüreti rendezvényen.
A főpróbát követően a fiúcskák bevonultak a mosdóba, a kislányok pedig az asztalok megterítéséhez láttak. Míg a gyerekek tízóraiztak, az óvónő elmondta: – Huszonegy gyerek jár az óvoda négy – kicsi, közép-, nagy és előkészítő – csoportjába. Nagy szeretettel jönnek, hiszen itt otthon érzik magukat, szabad a játék, lenyűgöző a program. Reggel, amikor megérkeznek, mindenik felteszi jelét erre a terítőre, innen tudjuk, ki van jelen, ki hiányzik, aztán megkezdjük a reggeli beszélgetést, mindenik elmondja az otthonról hozott "gondjait", történéseit. Kilenc órakor megkezdődik a kötött tevékenység, a témás – anyanyelvi, erkölcsi, román nyelvi, matematikai – foglalkozások sora. Minden tevékenység játékos gyakorlatokkal van egybekötve, s ezek egytől egyig képességfejlesztőek. A sportos játékok sem maradnak ki mindennapjainkból, hiszen kell a torna, mert mozgásrendszere lehetővé teszi a különböző izomcsoportok foglalkoztatását s ezáltal fejlesztését, kell az atlétika, hiszen a legtermészetesebb emberi mozgásokra épül, a járásra, a futásra, az ugrásra... Játékainkból egyelőre kimaradnak a labdás játékok, udvarunk még erre nem alkalmas, de azzá tehető. Kellenek a játékok, hiszen ezekben próbálhatják ki gyerekeink a tárgyi és az emberi környezet örömeinek általuk elképzelt változatait. Kell a játék azért is, mert nagyon szeretnek játszani, mozogni, hiszen igazi gyerekek.
– Annyi sok játék van itt, úgy érzem, e tekintetben gondtalan az életük.
– Van, hiszen túl a községi tanács, a gidófalvi iskola támogatásán sok segítséget kapunk Mátyás István tiszteletes úrtól. Így aztán nyugodtan tervezhetjük jövőnket, közös akcióinkat a szülőkkel, a község óvodáival, nyugodtan készülhetünk a jövő vers-, a mesemondó versenyeire.
Közben a bejárati ajtóban megjelennek a szülők. A gyerekeikért jöttek, hogy idejében előkészíthessék őket a közeledő szüreti szekeres felvonulásra, melyen mindenik gyerek székely ruhában vesz részt. Búcsúzom, sok sikert, jó szereplést kívánva.
Az udvarra kilépve megjegyzem magamnak: még üres, de jól elfér itt egy játszótér, s ha nagyon akarják, egy labdajátékokra alkalmas pálya is. Higgyék el, örömmel fogadnák a játékot imádó gyerekek. És még valami, teljesebbé tenné az új és szép épület benyomását.