A polgárok adóznak, a cégek várnak

A legnagyobb befizetési kedv az év első negyedében tapasztalható, hiszen akkor némi kedvezmény jár, és a lakosság él is vele: az ingatlanadók közel kétharmada, a járművek utáni adóknak pedig mintegy fele folyik be áprilisig. A következő nagyobb hullám augusztusban csengett le, az új székházba költözött hivatalba betérő kíváncsiak egyúttal törlesztettek is, így az év háromnegyedének lezárása után 77 százalék körüli az épületek, területek után befolyt pénz, és 65 százalék a gépkocsiké. Év végéig még mintegy tíz százalékra számítanak, és legalább tíz-tizenkét százalék adós marad – ezeknek az összegeknek legtöbb 30 százalékát sikerül utólag behajtani (az eszközök az egyszerű felszólítástól a kényszervégrehajtásig terjednek, de igen hosszadalmasan, és akad, akitől nincs, amit elvenni), mégis nagyon jónak számít a helybeliek teljesítménye. Úgy tűnik, a sepsiszentgyörgyiek megértik, hogy adóikkal környezetük működtetéséhez, javításához járulnak hozzá – vélekedik Bálint. A város költségveté­sében 13–14 millió lejes bevételt jelentenek a helyi adók.
Arra már Fazakas Tibor hívta fel a figyelmet, hogy az ingatlanadók – minden ellenkező nyilatkozat ellenére – igenis nőttek, egy öt-hat éve elfogadott tanácsi határozatot ugyanis csak az idén, váratlanul kezdtek el alkalmazni, így főként a központi részeken élőknek többet kellett fizetniük, mint amennyire számítottak. Bizonyos utcák néhány éve más besorolást kaptak, így több esetben az önkormányzat is azzal szembesült, hogy néhány bérlője felmondta a szerződést, mert az adója magasabb lett, mint a bérleti díj. Ez történt az uszodaépületben megnyitott sóbarlanggal is, ahol hirtelen úgy megugrottak a költségek, hogy a cég visszavonult – a szolgáltatás csak azért maradt, mert a polgármesteri hivatal átvette a beruházást, és sajátjaként működteti tovább.
A cégek adózási hajlandósága amúgy jóval alacsonyabb, mint a magánszemélyeké, szeptember végén a 30 százalékot sem érte el a jogi személyek által befizetett ingatlanadó.