Az utolsó csernátoni vízimalom

A harmincnégyből huszonöt épült a falun kívül, mintegy sortanyás települést képezve. A mestergerenda tanúsága szerint az 1836-beli, felsőcsernátoni Orosz Simon-féle malom újraépítve a Haszmann Pál Múzeum skanzenjében látható.
Bíró Sándor működteti jelenleg a több száz éves egyetlen vízimalmot, melyet az édesapjától, néhai Bíró Árpádtól örökölt. Bíró Árpád, a régi vízimolnárok utolsó mohikánja, nyolcvanhat éves korában, 2009. szeptember 2-án hunyt el. A molnár szerint a vízimalom a lassabban forgó vízkerék miatt tökéletesebb lisztet őröl, mint a kalapácsmalom. A malomkerék percenként 140–150-et fordul, nem égeti el az őrleményt, hanem jól összetöri. A csernátoniak leginkább sertések eledeléül szolgáló vegyes gabonát, kukoricát és búzát, illetve puliszkának való málélisztet őröltetnek. Gyermek­korában az övékén kívül még három működött, de azok a kollektivizálás idején megszűntek, tulajdonosaikat kulákként meghurcolták.
Bölöni Dávid, Csernáton köz­ség polgármestere régi mol­nárcsalád leszármazottja. Édes­apját, néhai id. Bölöni Dávidot is a Duna-csatornához deportálták. Elmondása szerint Alsó­cserná­tonban csupán két malom működött, Felsőcsernáton volt a vízimalmok faluja, Futás­falvától Szentkatolnáig és Dál­no­kig ide hordták a gazdák az őrölni való gabonát. A polgármester szülői házában 1675-beli vízimalom működött, aminek egyik érdekessége az, hogy az épületben egyetlen vasszeget sem találni. Minden fából készült, a fogaskerekek és a többi alkotó elem legtöbbször kőrisfából, ahol víz is érte, éger- vagy tölgyfából. A két malomkerék mindig két különböző keménységű kőből készült. Csíkcsicsóból és Szi­lágy­ságból vásárolták a malomköveket. Jól emlékszik arra, amikor kötelező közmunkaként árokpucolást tartottak, mindenki kitakarította a malomárkot, lecsapolták a vizet, és az ilyenkor kifogott halakat közösen fogyasztották el. Amikor kemény telek voltak, és jeget kellett vágni, akkor is segítettek egymásnak. A legtöbb malmot 1962 után átalakították, de több egykori malomtulajdonosnak vagy azok örököseinek megvan a teljes felszerelésük darabokban. Az épületek meglennének, a malomárkokat is vissza lehetne állítani, és ez vendégforgalmi látványosság lehetne.
A háromszéki vízimalom-tulajdonosokat egyesület létrehozására biztatja Tamás Sán­dor, Kovászna Megye Taná­csának elnöke. Mivel a megmaradt létesítmények magántulajdonban vannak, a helyi és megyei önkormányzatok csak abban az esetben támogathatják megmentésüket, ha egyesületbe tömörülnek.