A városháza ­alkalmazottjai vallottak (Tanúkihallgatások Rácz perében)

Tegnap elsőként Molnár Cornel közmunkálatügyi felügyelőt kérdezte ki Adina Pretoria Dumitrache bírónő, a közel egy órát tartó kérdések és válaszok során azonban azt sem sikerült tisztázni, hogy Molnár hányszor beszélt Áda Józseffel, azzal a vállalkozóval, akinek cége, a Demon Sped a városnak dolgozott, és aki e telefonbeszélgetés(ek) során említette, hogy a polgármester pénzt kért tőle. Molnár nem emlékszik már, hogy egyszer vagy kétszer beszélt-e a cégvezetővel, arra sem, hogy az tíz- vagy húszezer lejt mondott, és hogy ez egyértelműen csúszópénzként hang­zott-e el. Azt sem tudta, hogy Áda és Rácz közeli ismeretségben álltak-e, hogy Áda mennyire volt őszinte, vagy hogy valóban adott-e pénzt a polgármesternek – azt is lehetségesnek tartja, hogy tréfált, mikor a követelést említette. Ő a munkáról beszélt Ádával: telefonon rendelte meg a szükséges anyagokat, mikor hozták, elkészítették a papírokat, és bevitte aláírásra a polgármesterhez. Az elvégezni való munkálatokat a polgármester közölte vele, azt pedig nem tudja, hogy ezeket miképpen fizetik ki a cégeknek. A nyomozás során tett nyilatkozatát fenntartja, de úgy érzi, nyomás alatt volt, amikor aláírta, a kenőpénz (şpagă) kifejezés sem tőle származik, az ügyészek sugallták neki – derült ki a bírónőnek adott válaszaiból.
Az ügyész azt próbálta bizonyítani, hogy a tanú mindig azt válaszolja, amire ösztönzik, és hogy most van nyomás alatt, mert Rácz Károly a közvetlen felettese volt és maradt, ma is az. Ezt Molnár tagadta, szerinte a polgármester semmilyen irányban nem próbálta őt befolyásolni.
Maga Rácz nem szólalt meg – a közönségnek szánt részen, az első padban ült –, csak Ioan Adam ügyvéddel súgott néha össze, aki többször is felugrott tiltakozni (mert az ügyész kérdéseit félrevezetőnek, illetve a fogalmazást pontatlannak tartotta), egy ízben "hülyeségnek" is minősítette az ügyész szavait. A bírónő emlékeztetett arra, hogy a korrupcióellenes ügyészség legépelte Molnár és Áda egyik telefonbeszélgetését, és a kivizsgálás során ezt be is mutatták az érintetteknek, de hozzátette, hogy a tanú nem köteles mindenre emlékezni; végül megkérte, hogy figyelmesen olvassa el vallomását, mielőtt aláírja.
A másodiknak beszólított Prunel Daniel a kézdivásárhelyi városháza könyvelőségén dolgozik, tőle a Rácz és Áda barátságát firtató kérdés után (nem tudja, Ádát nem is ismeri személyesen) a fizetési eljárásokról érdeklődtek. A városnak több cég dolgozik, ezeknek lehetőség szerint törlesztenek, és mivel a pénzkeret korlátozott, elmaradások is vannak. A gyakorlat az, hogy előbb a béreket és adókat, azután a fenntartási számlákat fizetik ki, utoljára maradnak a szerződött cégek. Ezek közül a kisebb számlákat rendezik előbb, a nagyobb vállalatoknak pedig arányosan juttatnak, ahogy telik. Arra nincs magyarázata, hogy akkor miképpen halmozott fel az Áda cége a többieknél aránytalanul nagyobb adósságot, de tudomása szerint a polgármester soha nem adott utasítást arra, hogy egyik vagy másik céggel valamilyen módon kivételezzenek. Igaz, azóta a Demon Spednek mindent kifi­zettek, jelenleg nem tartozik neki Kéz­divásárhely. Azt nem tudja, hogy 2010 végén sok vagy kevés utcát kellett-e megjavítani, és azt sem, hogy nem szállítottak-e több építőanyagot a kelleténél. Csak a leszámlázott mennyiségről van tudomása, és mivel adott pillanatban kétségei támadtak, ő kérte a teherautók megmérését ("a télen valamikor") – meg akart győződni arról, hogy annyit kapnak, amennyit kifizetnek.
Ezzel a bírónő be is rekesztette volna a tárgyalást, ám a brassói ügyvéd (a bukaresti Eduard Predescu nem jelent meg) újabb három tanú beidézését kérte: pár hét múlva tehát Szász Lászlót (őt júniusban egyszer már kihallgatták), Bokor Erzsébet könyvelőt (bár ellene az ügyész kifogást emelt, mert a nyomozás során ő sem tudott többet az eddig elhangzottaknál), és Szántó Csabát, a városgazdálkodási iroda vezetőjét fogják kikérdezni.