Évszak az étlapon

Azt azonban hinni sem mertem, hogy újabban lecsófesztivált is szerveznek a világon. Mégpedig nem akármilyent. Szentesi lecsósokkal hozott össze a Fenn­való. Tizedszer tartották a legek lecsófesztiválját a csongrádi városban. A jó magyar lecsó azonban távol áll attól, amit vegetáriánus éteknek lehet nevezni. Közeli barátságba esett ugyanis a legkülönfélébb húsokkal, kolbászféleségekkel. Lecsós receptekből kis könyvet is szerkesztettek már, a fesztivál napján lecsós újság látott napvilágot.
"A lecsó nem más, mint amit az alkotók lecsónak neveznek" – hirdették új időknek új dalát szentesi barátaim. Az alapanyagokon kívül (paprika, paradicsom, hagyma, zsiradék) szinte minden bekerülhet az üstbe. Van azonban egy szabály is, ami irányadó: egy rész hagyma, két rész paradicsom, négy rész paprika. Innen tovább aztán szabad a fantázia. Zsiradék? Lehet szalonnazsír, disznózsír, olaj, margarin, sőt, libazsír is. Kerékkenő nem. A paprikát részben vagy egészben cukkinivel is helyettesítik. Változatok: rizses lecsó, krumplis, galuskás, amit viszont akkor kell beleszaggatni, amikor már bő levet eresztett a zöldség. A húsról szinte megfeledkeztünk. Lehet csülök is, húsos szalonna, apróra vágott füstölt sonka. A lecsófesztiválos receptekben szerepel a vörösbor. A cigánylecsó receptje csirkehúst és pirított tarhonyát ír elő. A szentesi lecsó lencsével készül, s ami ritkább: van, aki cukrozza, ellensúlyozva a savanyú ízt. Aztán jöhet a Piros Arany, a paradicsomlé, ételízesítő, spagettipor... Volt már példa arra is, hogy savanyú káposztával kombinálták a lecsót, csomborral ízesítették, olykor köménnyel, tárkonnyal, ananászkockákkal és jó sok murokkal bolondították. Lehet választani: kinek a lecsó, kinek a szerbtokány, kinek a gyuvecs.