Eurózónás árnyak

A görögök ugyanis ezúttal sem hazudtolták meg magukat. A világ most álnaiv rácsodálkozással veszi ugyan tudomásul, hogy az euróövezetbe való bejutásukat is erősen kozmetikázott pénzügyi mérlegekkel párnázták ki, de már kezdetben is élt ez a gyanú. Az euró megmentésének kényszere pedig újabb "emlékezetkieséses empátiahullámot" keltett, hogy mostanra még nagyobbat csapjon a felháborodás a Berlintől Párizsig húzódó legfontosabb döntéshozatali térségben.
Uniós szempontból jelenleg nyilván a legkisebb veszély, hogy a görög kormányfő által hétfőn bejelen­tett döntés – miszerint népszavazást kezdeményez a múlt heti európai csúcson elért megállapodás elfogadásáról – kormányválságba, illetve az ellenzék által amúgy is régóta követelt előrehozott választásokba torkollhat. A megszorításokat eddig is utcai zavargásokba fúló tüntetéseken elutasító görögök a legutóbbi felmérések szerint a csomagot is leszavaznák, közel 60 százalékuk szerint a megállapodás nem jó az országnak. És akkor nincs tovább.
Illetve lehet, de a görögök nélkül. Annak ellenére, hogy Jorjiosz Papandreu miniszterelnök még arról a hitéről telefonál Angela Merkellel, miszerint a referendum Görög­or­szág eurózónában tartását erősíti meg. Ugyan­azon forrásból származó hírek szerint a német kancellár ezt megértéssel fogadja, de sokkal életszerűbb Nicolas Sarkozy párizsi üzenete, miszerint ha népszavazás, akkor egyetlen kérdésről szólhat: marad­jon-e Görögország az eurózónában? A többi mellébeszélés. A múlt szerdai kártyát – Angela Merkel német kancellár már háborút vizionált az egész éjszakán át tartó, végül megegyezést hozó tanácskozás elején – még egyszer senki sem játszhatja ki.
A pénzügyi világ egyre inkább a Görög­ország nélküli eurójövőre készül. Még Német­ország is, amely saját exportcéljai érdekében annak idején saját erős márkáját áldozta fel a még erősebbnek tervezett euró létrehozásáért. A szlovákok elutasító példája azt mutatja, hogy az eurósdi elnevezésű társasjátékban való részvételre csak a megfelelő gazdasági potenciállal rendelkező államoknak van tényleges létjogosultságuk. A reménybeli piacszélesítés érdekében tanúsított befogadási nagylelkűség pedig ezek után jó eséllyel valamelyik hátsó raktárba kerül, ahol csak a múlt kiközösített, megesett árnyai bolyonganak céltalanul.