Maradnak a pánikgombok

A jelzőrendszeres szolgálat Romániában még viszony­lag ismeretlen, ez abból is ki­tűnik, hogy a Diakónia Ke­resz­tyén Alapít­vány­hoz (DKA) egyelőre nem érkezett annyi igénylés, ahány készülék rendelkezésükre áll. Háromszé­ken harmincnégy idős ember használja biztonsága érdeké­ben a pánikgombot, az alapítvány még ugyanennyit tudna biztosítani, de sokan nem hallottak a szolgáltatásról, vagy nem tudják, pontosan miben lenne segítségükre egy ilyen eszköz. A DKA tapasztalata, hogy akik rákapcsolódtak a rendszerre, valóban biztonságban érzik magukat: ha valami baj éri őket, és nem tudnak a telefonig sem elmenni, hogy segítséget kérjenek, azonnal riasztják a szolgálatot, ahonnan értesítik azt a legközelebb lakó személyt, akinek elérhetőségét a segélyhívó adta meg korábban, és szerepel az adatbázisban, ha pedig súlyos sérülésről van szó, azonnal mentőt küldenek.
Tóth Anna programvezető érdeklődésünkre elmondta, a jelzőrendszeres szolgálat Ma­gyarországon a szociális ellátórendszer része, a tanyákon, elszigetelt falvakban élő, hetven évnél idősebb embereknek biztosítják ezt a lehetőséget, nálunk ellenben a szociális szolgálatatások jegyzékében nem is szerepel ez a fajta ellátás. A diszpécserszolgálat működtetésének átadását egy magán biztonsági cégnek az teszi elkerülhetetlenné, hogy az alapítvány nem tudja előteremteni az évi százezer lejes költséget, amit eddig támogatók jóvoltából biztosítottak, ellenben mára elapadtak a források. A hálózat viszont tovább bővíthető, a meglévő harminchat pánikgomb még ugyanennyi rácsatlakozást tesz lehetővé.