Csövezett pityóka

– Honnan van nektek pityókátok, hiszen ti nem termeltek?
– Rendelte a Fennvaló! – jött a hamiskás felelet.
– Felvásároltátok, vagy a termelőkét áruljátok, s a felár a tietek?
– Így es, úgy es!
– Megcsöveztétek-e?
– A két szemem folyjon ki, kicsidúr!
– Na, én veszek, de itt azonnal át kell üríteni egy más zsákba!
– No, akkor nem ürítünk semmit, adok magának ebből a zsákból ócsubban, jó? Ez nem volt megcsövezve, viheti nyu­guttan...
Az is zsákbamacska volt, mert amikor megfordítottuk a zsákot, alján ott kereklett az apró gumókból álló mozaik! Látták felháborodásomat, értették indítékát, s azt felelték: "Ne háborogjon az úr, mert a magyarok is megvetik ezt a figurát. Nincs mit tenni, az apróbbnak s a hibásnak is el kell kelnie!"
Igaza volt: Alsócsernátonban idős magyar asszonytól atyamáriásan megcsövezett krumplit mi is vásároltunk! De mi is az a csövezés? Tizenöt centi átmérőjű műanyag csődarabot helyeznek a necczsákba, és meg­töltik apróbb, hibás és sérült krumplival. A cső külső felére jön a szép, válogatott, mutatós gumó. Végül a csövet kihúzzák, a zsák tetejére szép krumplit raknak, és kész a mutatós áru.
Vajon ki volt, aki kitalálta?