Nagy Baróti Kata (Háromszéki nagyasszonyok)

Középajtai Benkő József Transilvania specialis című kéziratában így ír: "Barót dicséretet nyert, hogy a római katolikus hittől az úgynevezett reformáció alatt és a vallásnak Erdélyben történt annyi változásai között el nem szakadt. Mert a 16. században elfogadták ugyan a megváltozott formákat, de ezt megbánván, régi, ősi vallásukra visszatértek." Az állítást alátámasztja a helybeli plébánia legrégebbi, 1683-ból származó anyakönyvének bejegyzése: "A baróti egyházról mondják, hogy sértetlenül maradt meg az üldözések idején, midőn az elpártoltak a szomszédos egyházakat erőszakosan elfoglalták. Egy hős lelkű nő ugyanis a Barótiak családjából, összehíván a többi nőket, ezekkel együtt dorongokat és nyársakat ragadván a templom kapuja előtt, elállták a nemkatolikus biztosok és hitszónokok elől a bemenetelt, és így maradt érintetlenül." Ez a hős lelkű nő Nagy Baróti Kata volt.
A városka főtéren álló régi katolikus temploma alapjaira 1760–67 között újabb templom épült, melyet 1906-ban bővítettek, és ezzel elnyerte mai alakját. A fellelhető adatok szerint e templom szentélye (felvételünk) alatti sírboltban alussza örök álmát Nagy Baróti Kata.
Veszely Károly, a település korabeli plébánosa megírta ka­tolikus egyházának történetét. A Brassóban 1868-ban megjelent, A baróti plébánia című könyvében szól Nagy Baróti Katáról is, akit mint az ősi katolikus vallás megtartóját őriz az emlékezet. A legenda valószínűleg hiteles, mert a korabeli anyakönyvek szerint a Baróti família az idő tájt a település ismertebb családja volt. Ezt, valamint a helyi lakosok megkülönböztető tiszteletét látszik igazolni az is, hogy a Baróti család több tagját a templomban az oltár elé, továbbá a temetőben a középen álló kereszt mellé temették.