Ki néz hülyének bennünket?

Az EP-kampány egy adott ponton teljesen félresiklott, s a partiumi és erdélyi rendezvényeken Tőkés László püspök úr mellett részt vevő Orbán Viktort is érte olyan vádaskodó támadássorozat, amelynek olvastán megborzong az ember. Előbb azt hittük, hogy Kelemen Hunor Orbán Viktort illető, nem éppen költői megfogalmazásai a pillanatnyi felfortyanás kiszólásai, s Frunda György goromba kifakadásai is csupán indulatos kitörések, de most már világosan látjuk, hogy mindezek a kampányolás tartóelemei, hordódongái.

A félresikeredett kampányelem a napokban Frunda György kifakadásaként egy Népújság-interjúban jelentkezett, amelynek alcíme mindent elárul: ,,Orbán Viktor hülyének nézi az erdélyi magyarságot."

Idézem: ,,Véleményem szerint felháborító, több mint cinikus kijelentés, nyájnak, hülyének nézi az erdélyi magyarságot. Kampányutunk során tapasztaltam, hogy mindenki, még azok is, akik a Fidesszel vagy Orbánnal szimpatizálnak, sértve érzik magukat. Amit Orbán csinál, erkölcstelen. Ne jöjjön ide, ne kampányoljon az RMDSZ ellen. Elítélem, és határozottan fellépek ellene. Én nem akarom, hogy Erdélyben a magyar a magyarral ne beszéljen miatta. A problémákat oldják meg otthon, ne hozzák ide a magyarországi viszályokat. Hagyják, hogy az erdélyi magyarság maga döntse el, mit akar. Kérdem én, mit tud Tőkés László az Európai Unióról? Ezért itt és most egy nyilvános tévévitára provokálom."

Ezt a gőgös hangot évtizedekkel ezelőtt, a vészkorszakban hallhattuk, amikor ,,a más ügyeibe való be nem avatkozás" hideg lehelete vagy perzselő forrósága — mikor milyen politikai évszak volt — lepte be Kelet-Európát. Akik Orbán Viktorral és a Fidesszel kergetőznek, inkább akarva, mint akaratlan azokhoz a magyarországiakhoz csatlakoznak, akik nem merik Erdélybe betenni a lábukat. Erre van is okuk.

A 2004. december 5-i népszavazás kudarca a világtörténelem szégyeneként rögzült. Akik a határokon kívüli magyarok ellen kampányoló és negatív népszavazást kikényszerítő erőkkel szövetkeznek, azok itthon maguk alatt vágják a fát. De az Európai Parlamentben is furcsa helyzetbe kerülnek, mert ott a néppárti csoport tagjaiként hogyan képviselnek majd nem néppárti érdekeket? Mostani — és az ezt megelőző — viselkedésük a december 1-jei koccintások, a Dobolyi Alexandra-féle erdélyi ,,egyetemalapítók", a határon túli magyarok magyarországi képviseletét tönkretevő és felszámoló társasághoz lapítják őket.

Mi lehet ennek az oka? Közel két évtized alatt megszokták volna Bukarestben azt, hogy a személyi vagy kiscsoportos érvényesülésért mondhatni bármelyik politikai alakzathoz odasimulnak, aminek máris az a következménye, hogy senkinek sem kellenek?

Jó volt olvasni és hallani, hogy Sógor Csaba szenátor, maga is református lelkész, kijelentette: ,,Nem értek egyet kollégáimmal. Velük ellentétben én nem találom cinikusnak vagy tisztességtelennek Orbán Viktor Erdélyben elhangzott kijelentéseit, és nem is aggódom amiatt, hogy Magyarország egykori miniszterelnöke a független jelöltnek kampányol."

Persze, ez nem változtat azon a tényen, hogy végeredményben nem azonos közéleti súlycsoportba, de azonos missziót vállaló lelkészek az egymással vívott küzdelem révén óhajtják elérni céljukat.