Milyen vizet isznak majd a vargyasiak?

Az új, önkormányzat által kiépített rendszer fúrt kutakból kínál vizet az összes háztartásnak, viszont jogi helyzete még nem tisztázott, azaz még az is kérdéses, egyáltalán működhet-e. Ilkei Ferenc polgármester azt szeretné, ha a lakók lemondanának régi szerződéseikről, s egységesen az új hálózatra csatlakoznának, a szolgáltató megtalálását pedig bízzák az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesületre. Ennek előnyét abban látja, hogy nem kellene versenytárgyalást kiírniuk a szolgáltatás haszonbérbe adására, s részesei lehetnének a megyei tanács által kidolgozott stratégiának. Az ellenzők szerint a legtöbb vargyasi családnak gondot okozna az 500–1000 lej közötti bekötési díj kifizetése, de azt is kétségbe vonják, hogy a kutak képesek lennének minden körülmények közt ellátni a községet. Arról pedig végképp nem akarnak hallani, hogy a község pénzén is kiépített hálózatot átadják az Aquacovnak: csak akkor lehet a vargyasiak érdekeit szem előtt tartva gazdálkodni, ha ők a tulajdonosai – állítják.

Éltek a lehetőséggel
A község a 7-es kormányrendelet által kínált lehetőséget kihasználva pályázott a vízhálózat kiépítésére. A terv még 2006-ban elkészült, a közbeszerzést pedig 2007-ben hirdették meg. Az eredmények közzétételét követően az egyik vesztes vállalat a bírósághoz fordult, a perlekedés pedig hónapokkal vetette vissza a munka elkezdését. Bár a versenytárgyalás eredményét Bukarestben jóváhagyták, egy formai hiba miatt mégis mindent újra kellett kezdeni, így a kivitelezővel, a sepsiszentgyörgyi Tricom­servvel csak 2008. március végén írhatták alá a megállapodást. Két és fél évet tartott a kivitelezés, de Ilkei Ferenc polgármester így is elégedett volt a 2 554 000 lejes beruházással (ebből 460 000 lej a vargyasiak önrésze). Még a munka befejezése előtt, tavaly szeptemberben határozatot fogadott el a tanács, hogy követik a többi erdővidéki község példáját, csatlakoznak az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesülethez, s általuk találják meg azt a szolgáltatót, amely jogi hátteret biztosít működésükhöz. Ilkei Ferenc azért ragaszkodott ehhez a megoldáshoz, mert véleménye szerint, ha nem így cselekszenek, akkor a világhálón kell meghirdetniük, s haszonbérbe adniuk a szolgáltatást. A nyílt meghirdetés hátrányának vélte, hogy akár idegen érdekeket is képviselő cég nyerhet, illetve az eljárás is elhúzódik.

Hogyan tovább?
Hiába indulásra kész állapotban a vízház és a két fúrt kút, frissen lefektetve több kilométeren a vízcsövek, mégsem indulhat a vízszolgáltatás. Nem indulhat, mert Vargyas szolgáltatója a baróti igazgatóság, márpedig a törvény úgy rendelkezik, két dudás egy csárdában nem lehet. Kézen­fekvőnek tűnne a megoldás, hogy adják át a rendszert a kisvárosnak, de Ilkei szerint az azt jelentené, hogy versenytárgyalás nélkül juttatták nekik a szolgáltatást, s ezt a törvény ilyen formában nem teszi lehetővé. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy kevesen akarnak csatlakozni az új rendszerre; a közel hétszáz háztartásból negyvenen sem vezették be az "új" vizet. Ők egyelőre ingyen használják, hiszen hiányzik a jogi személy, mely számlát bocsáthatna ki. Az Alszegben lakók azért ódzkodnak, mert nekik ott a baróti víz, nem látják értelmét, hogy költségbe verjék magukat, a felszegiek pedig sokallják az árat, s maradnak inkább a kétes minőségű, saját kútvizük mellett.

A polgáriak kifogásai
A polgáriak frakcióvezetője, Szász Ilona elsősorban a tanácshatározatok előkészítését, a szolgáltatás átadását az Aquacovnak, illetve a háttérben meghúzódó érdekek átláthatatlanságát kifogásolja. Mint mondja, minden kísértetiesen hasonlít a szemétgyűjtés megszervezéséhez, csak most a közbeszerzés megkerülésével a monopolhelyzetet nem a Tega Rt., hanem a sepsiszentgyörgyi közszolgáltató számára alakítanák ki. Sze­rinte azon kellene gondolkodnia a tanácsnak, miként tudnának minél olcsóbban és minél jobb minőségű vizet szolgáltatni, s egységesen kellene fellépniük az idegen érdekek térnyerése ellen. Egyik kiemelt céljuk kellene legyen, hogy ellenőrizzék, és minél alacsonyabban tartsák az árakat.
Panaszaik közt szerepel, hogy a szolgáltatás Aqua­cov­nak való átadásáról rendelkező anyaghoz csak a tanácsülés előtt jutottak hozzá, majd kész tényként tálalva próbálták rávenni őket, feltétel nélkül szavazzák meg. "Annak ellenére, hogy többször is kértük, bocsássák idejében rendelkezésünkre az ülés anyagát, júniusban is csak az utolsó pillanatban kaptuk kézhez az iratokat. Nem tanulmányozhattuk sem a megvalósíthatósági tanulmányt, de még a feladatfüzetet sem, és a szerződéseket is csak akkor vették elő. Nem tudták megmondani azt sem, milyen árat szabnának, mindegyre csak azt hajtogatták, hogy a mellékletben szerepel. Csakhogy nem volt melléklet! Fel­vetettük, miért ne mi hozzunk létre baróti példára saját vízszolgáltatót, miáltal kenyeret adnánk vagy nyolc vargyasinak. Ha a barótiaknak sikerül áfástul 2,03 lejért adniuk köbméterét – ami a legalacsonyabb ár a megyében –, akkor mi miért ragaszkodunk ahhoz, hogy odaadjuk egy idegennek, aki ráadásul drágábban is adná a vizet az általunk fúrt kutakból, a mi pénzünkből kiépített hálózaton keresztül, de a válasz mindegyre az volt, hogy nem lehet" – sorolta érveit Szász Ilona.
Egy másik MPP-s tanácstag, Bokor Mihály szerint a kutak vizével csak a közösség egy részét lehet kiszolgálni, mert félő, ha erőteljesen szívatni kezdenek, borvíz fog feltörni. "Vargyason bármerre fúrunk, néhány méteren belül ásványvízre lelünk. Úgy tudom, most sem történt másként, s a kutak nem lettek olyan mélyek, mint tervezték, részben vissza kellett tömniük. Nem tudom, mennyi cementet tettek bele, de nagyon valószínű, hogy ha többen csatlakoznak, s a szívatás folyamatos lesz, valahonnan csak betör az ásványvíz." Bokor érvét erősíti Németh Árpád tapasztalata: amikor a vizet felforralták, fehéres-barnás kicsapódást figyeltek meg. A fehér a víz meszességét jelzi – nyomot hagy a megmosott autókon vagy a meglocsolt udvaron is –, a barna pedig a vastartalmat. Mindannyian egyetértenek abban: nem helyes az sem, hogy jogosított szolgáltató hiányában azok, akik csatlakoztak, ingyen, az önkormányzat költségére jussanak vízhez, hiszen ez méltánytalan a többiekkel szemben.

A fejlődést szavatolja
Ilkei Ferenc részben egyetért a polgáriakkal, de cáfolja, hogy pártpolitika vagy hátsó szándék vezérelné. Ha kérdezték, nyitott volt, őszintén válaszolt, tetteinek és gondolatainak nincsenek egyéb mozgatórúgói, s mint mondotta, ezt példázza az is, hogy a Háromszék első megkeresésére is vállalta a közszereplést. "Lehet, a hivatalban nem minden úgy működik, hogy az mindenkinek megfeleljen, de nem titkolok semmit. Őszintén mondtam azt is, nem hiszem, hogy el tudnánk érni a saját szolgáltatócég létrehozását, majd annak működtetését. Ahelyett igenis, jó megoldásnak tartom, hogy a háromszéki önkormányzatoknak közös vízszolgáltatójuk legyen, s emellett ki is fogok állni. Ha többen vagyunk, egymást segítve tudunk fellépni, amikor hálózatbővítésről vagy -modernizálásról lesz szó, EU-s pályázatokon is részt tudunk venni, vagyis a fejlődés hosszú távú garanciáját jelenti" – fejtette ki az elöljáró. Azt viszont elismeri, hogy nagyon valószínű, az új szolgáltató a barótinál magasabb árat fog megszabni. A számítások szerint 2,19 lej plusz áfát fognak számlázni, azaz köbméterenként 2,71 lejt kóstál majd a víz. Ez az összeg akkora marad akkor is, ha a hálózatra való csatlakozás lassabban megy, vagyis nemhogy nyereséget nem biztosít a szolgáltatónak, hanem egyenesen veszteséget termel az első periódusban. Mert igenis, jelenleg is veszteséget termel, s így lesz mindaddig, amíg legalább a fél falu nem az onnan származó vizet használja. A víz minőségével kapcsolatban a hitelesített laboratórium eredményeit mutatja: szinte minden esetben a megengedett értékeknél jóval alacsonyabbat mértek. Kivéve a vastartalmat, amely a maximálisnak elfogadott értéket háromszor haladja meg, de állítja, a vastalanítás megoldható.

Van-e kiút?
Ilkei Ferenc szerint a kiutat az biztosítaná, ha Barót önszántából mondana le vargyasi jelenlétéről, úgy az emberek rövid idő alatt a rendszerre állnának át. Szerepet játszhatna a sokat emlegetett erdővidéki együttműködés és együttérzés: ha csak a fél községet tudják ellátni, s jelenlétük miatt a többiek nem jutnak vízhez, akkor jó szándékuk jeléül félreállnak. Annál is inkább, mert az általuk használt csövek nincsenek is tulajdonukban – hiszen a magánosítás során a bányavállalattól a Transbar Rt. "örökölte" meg –, ráadásul olyan régiek, hogy már szinte lehetetlen a javításuk. Mi sem jelzi ezt egyértelműbben, mint hogy egy meg nem oldott csőszakadás miatt a község határában a termőföld közepén egyre nagyobb területen alakul ki nádas. Az MPP frakciója szerint valamilyen megoldást kellene találni azok számára is, akiknek gondot okoz az új hálózatra való csatlakozás. Ha nem sikerül, akkor azt jelenti, testületük nem képes a folyamatokat olyan irányba terelni, hogy azok a közösség javát szolgálják.