A hulladék pénzt ér és pénzbe kerül (Tega RT., a Környezettudatos köztisztasági vállalat)

– Egy alaptevékenységként a környezet tisztán tartását végző vállalatnál a mindennapi munkán túl milyen további szegmensek szolgálhatják a környezetvédelmi célokat?
– A Tega Rt. esetében ez talán az újrahasznosításra való törekvésben érhető leginkább tetten, bár a köztisztaság, a hulladékgazdálkodás eszköztárának tartalmát bőven lehet rangsorolni. Eredményeink egy részét saját fejlesztésből értük el, másik részét pedig bevont forrásokból. Ez utóbbi kategóriába elsősorban az Ecorom Ambalaje – a nyugat-európai Grüne Punkt hazai megfelelője – által kihelyezett gyűjtőedények tartoznak. Ez a szervezet a nagy csomagolóanyag-gyártók újrahasznosítási kötelezettségeinek teljesítését segíti elő. A cégek pénzügyi alapot hoznak létre, az Ecorom ebből eszközöket vásárol szelektív hulladékgyűjtésre, illetve ösztönző célzatú bónuszokat fizet az újrahasznosított hulladék mennyiségének függvényében. Mi ennél a szervezetnél jelentkeztünk, első évben 45 edényt kaptunk, amelyet a már meglévő eszközeinkkel együtt elkezdtünk használni. Az eredmények láttán a következő évben újabbakkal egészítették ki, ma pedig már több mint ötszáz ilyen edénnyel folytatjuk tevékenységünket.
– Tavaly mennyivel nőtt ez az eszközpark?
– Kétszáznegyven, egyenként 300 euró értékű edénnyel gazdagodtunk, tehát 72 000 eurónkba kerül, ha nekünk kellett volna kifizetnünk. A kiszolgáló gépparkot persze nekünk kellett megvásárolnunk.
– Egy ilyen tevékenységnél léteznek-e gazdaságossági mutatók, vagy csak a zöld tudat fejlesztését célozzák?
– Bizonyos időn belül egy ilyen tevékenységnek is gazdaságossá kell válnia, ellenkező esetben nem lehetne egy gazdasági társaság műfaja. És kezd is elmozdulni ebbe az irányba, a műanyag- és papírhulladék felvásárlási ára, illetve az Ecorom Ambalaje által fizetett bónusz révén már enyhén nyereségesnek mondható a dolog. A műanyaghulladék tonnánkénti ára ezer lej, erre jön a tonnánkénti 160 lejes bónusz. A papírnál 60, illetve 80 lej ez a bevétel, tehát itt már nagyobb az ösztönzés, az üvegnél pedig még kedvezőbb az arány, a tonnánkénti 10 lejhez 60 lejes bónusz jár.
– Mennyire ösztönzőek, illetve megszorítóak az e tekintetben megfogalmazott uniós elvárások?
– Mindkét értelemben érzékelhető nyomás. Románia egyelőre nagyon messze áll az elvárások teljesítésétől, és bár még nem bírságolták meg érte, igencsak erőltetett menetben kellene felzárkóznia. A tavalyi számítások alapján – a számítások nem teljesen pontosak, mivel mi megfelelő eszközök hiányában tonna helyett köbméterben mérjük a szelektált hulladékot – háromszázalékos a Háromszéken megvalósított újrahasznosítási arány. A hazai elvárási szint 15 százalék, ami még mindig messze áll a fejlett uniós szinttől. Az országos átlag pedig alig egy százalék.
– Megvalósíthatónak tartja ezeket az elvárásokat?
– Nehezen. Sokan azt tartják, hogy csak úgy lehet az elvárások közelébe kerülni, ha mindent egyben gyűjtünk, a szelektálás pedig később, gépsorokon történik. Minél északabbra megyünk, annál nagyobb a polgárokban a szelektálási fegyelem, de az olaszok például az utólagos válogatásra esküsznek. Az ily módon keletkező hulladék energetikailag ugyan hasznosítható, ám erősen szennyezett marad. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagyságrendekkel több szemétre már nem számíthatunk a lakosságtól. Sepsi­szentgyörgyön 118 közterületi gyűjtőpontot létesítettünk, községekre-falvakra pedig öt-tíz jut, a megyeközpontban már nem nagyon lehet sűríteni a hálózatot, falvakon talán. Bár a népszerűsítési munkából sosem elég, úgy néz ki, a lakosságból nagyjából ennyit lehet kipréselni. Egy másik út lenne a lebomló szerves hulladék különválasztása az egyéb száraz hulladéktól. Urbánus környezetben ilyen módon komposztot kellene gyártani, ám felmerül a kérdés, hogy mi legyen vele. Jó lenne értékesíteni, de a legtöbb helyen egyelőre csak a nagy lerakóhelyeket borítják be velük.
– És meddig tart az uniós türelem? Vagy a bírságok már érkeznek?
– A számszerű elvárások csak a megyei hulladékprojektbe való betagolódás után lépnek életbe. Az ország mostanában kezd eszmélni, a bírságok pedig már itt is vannak. Azokat meg szét kell osztani az egyesülethez tartozó – esetünkben az Ökosepsi Egyesület – települések között. Az összehasonlítási alap az előző évi hulladékmennyiség 15 százaléka, az ahhoz viszonyított elmaradás tonnánként 100 lejes bírságot von maga után, amit az önkormányzatoknak be kell fizetniük a környezetvédelmi alapba. Az Ökosepsi 36 tagja összesen 100 000 lej körüli összeget fizetett be a tavalyi év második felében, ebből Sepsiszent­györgy 25 000 lejt. A községek közül a legnagyobb bírságot, 8000 lejt a megye legnagyobb lélekszámú települése, Uzon fizette, ám a legkisebbet, 700 lejt Árkos, amely azért nem a legkisebb háromszéki település.
– A szolgáltató, a Tega Rt. miben segíthet?
– Kihelyezzük, majd kiürítjük az edényeket, illetve biztosítjuk az információk eljuttatását minden létező úton. Az önkormányzatoknak is be kell azonban segíteniük ráhatással, díjazásról, ösztönzésről szóló helyi határozatokkal. Örömmel mondhatom, hogy többen is szerveztek, illetve igényeltek akciókat, amihez nekünk a műszaki hátteret kell biztosítanunk. Legutóbb Kézdiszentléleken gyűjtöttünk össze egyetlen szombaton négy tonna üveget, ami nem elhanyagolható mennyiség. Ez az akció a szentléleki önkormányzat éves mutatóit javítja majd.
– Hol rejtőzködhetnek még tartalékok?
– A régi háztartási eszközökben még mindig érzek tartalékot, bár ilyen irányú akciókat aránylag régóta szervezünk. Aztán származhat a mindennapi fogyasztásból is, a hulladéklerakókban még mindig rengeteg műanyag palackot, zsákot látok. Ott is válogatjuk, de a művelet tűzveszélyes, nehezen oltható, és nincs is elegendő területünk a válogatáshoz. Öt napszámossal dolgozunk, naponta fejenként 120 kilónyit tudnak szétválogatni, itt még rengeteg tartalék van. Ugyanakkor küzdünk azzal az állapottal, hogy az értékesíthető hulladék fajsúlya alacsony, míg a lebomló szerves hulladéké igen magas. Nagyon sok pillepalackot kellene például összeszedni ahhoz, hogy ellensúlyozza egy tonna vegyes háztartási hulladék súlyát: egy köbméter palack súlya 0,01 tonna, míg a háztartási hulladék esetében 0,5, esetenként 0,7 ez a váltószám. Az egyéb vegyes szemetet nem tartalmazó építési-bontási hulladékot korábban ingyen fogadtuk be, mióta azonban komoly tétje van a dolognak, pénzt kérünk érte, nem utolsósorban azért, mert ennek a hulladéktípusnak a köbmétere 1,6 tonna körül mozog.