Moldvai magyar dilemmák...

Az akkor megismert keresztapasági történet első felvonásának a lényege: nevezett nyolc évvel ezelőtt keresztfiaként fogadott egy Eduard nevű, számára ismeretlen moldvai – magyarfalusi – gyereket. A fiúcska magyar nyelvű oktatását, természetesen, anyagiakkal is támogatta. A hódmezővásárhelyi orvoscsalád számára sikerélmény volt, hogy egy moldvai fiúcska számára a megfelelő feltételek megteremtésében segíthetnek, s egy gyerek az anyanyelvi kultúra alapjaival az oktatás révén kapcsolatba kerülhet.
Az így kialakított viszony az ismeretlen családdal és a keresztfiúval nyolc éven át idillien szép volt, mígnem a gyereket tanító tanárnő, lelkiismeretének szavára hallgatva, meg nem írta a keresztszülőknek, hogy Eduardot szülei nem engedték Csíkszeredába, a székelyföldi gimnáziumba magyar iskolába tanulni a távolságra hivatkozva, hanem egyik bákói román tannyelvű tanodába íratták be.
A keresztszülők nyolc év után emberileg roppant kényelmetlen helyzetbe kerültek: továbbra is folyósítsák-e a rendszeresen juttatott pénzsegélyt – apanázst – és egyéb ajándékokat Eduard keresztfiuknak, aki szülei döntésének következményeként arra a szellemi ösvényre tért, amely a moldvai magyarság elrománosításához vezet. Dr. Grezsa ezt a dilemmát hozzám címzett levelében vélem megosztotta. Szerencsémre, a levélben a "megoldást" is maga fundálta ki:
"A tanárnőt megdicsértem, hogy megírta a valóságot, és úgy értékeltük a helyzetet, hogy a csángó oktatási program mégiscsak a magyar nyelvű kultúra honosítása céljából szerveződik, tehát – fájdalommal, igaz – beszüntetem a nevesített oktatási támogatást, egyúttal arra kértem a Tanárnőt, jelezze a családnak, bármikor magyar tannyelvű oktatásba kerül a későbbiekben Eduard, ránk biztosan számíthat. Egyúttal kértem egy kisebb keresztgyermeket (hisz sok felnövő kicsinek nincsen senkije). Kaptam is egy kimondhatatlan román nevű fiúcskát, akit szerencsére Gál Veronika Turbuk Palika névvel mutatott be. A gyermek, bár nem tud magyarul írni, a leírás alapján csak magyarul beszélnek otthon a családban (hat testvér)..."
Dr. Grezsa és családja kesernyés szájízzel az Eduard-kudarc miatt, de az ugyancsak ismeretlen Turbuk Palika révén vigasztalódott: mégiscsak van egy moldvai keresztfiuk, aki támogatásukkal a "magyarság ösvényét" választhatja. És akkor váratlanul levelet kaptak Moldvá­ból, Grădinaru Daniela tanárnőtől:
Jó estét kívánok,
Hogy tetszenek lenni? Mi jól haladunk előre, tanulgatunk. Ma épp irodalmi óránk volt, Móricz Zsigmond Tragédiá­jával foglalkoztunk. Szeretnek nagyon olvasni a gyerekek. Sokkal jobban szeretik az irodalmi órákot, mint a nyelvtanot. Eduárd nagyon jó tanuló. Elég jó eredményei vannak. Folyamatosan jár órára. Sosem hiányzik. Büszke lehet rá. Most befejezem levelemet. Majd még jelentkezem, ahogyan az időm engedi, mivel hogy télleg nagyon elvagyok foglalva. A programom minden reggel 06,30-kor, vagy 07:00-kor kezdődik és 20:30-kor érek haza. Ezért van ilyen zsúfolt programom, mert nappali egyetemen is vagyok és emellett két iskolában tanítok, de szerencsére még valamennyire bírom. Erőt adnak rá a gyerekek. Sok egészséget kívánok önöknek is, és Eduárd is üdvözli.
Tisztelettel, Daniela
(Betűhív közlés)
És következzék ismét dr. Grezsa István levélrészlete Gál Veronikának:
Kedves Tanárnő!
Ne legyen elkeseredve! Némi hezitálást követően a következőkre jutottam:
1. Turbuk Palikát nem "adhatom le", ekkora gyermekkel ilyet nem lehet csinálni, tehát a támogatás marad!
Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó, tartja a magyar közmondás. Azt írtam Veronikának: "...amennyiben a fiú sorsa úgy alakul, hogy mégis magyar tannyelvű képzésben vesz részt a jövőben, ránk számíthat!!", tehát ez elől sem akarok kitérni, azaz folytatom Edu­árd támogatását. (...)
2. Sejtelmesen jelzi levelében: "nem aka­rok rossz lenni senkivel szemben, de nagy kérdések fogalmazódtak meg bennem..." azt sejtetve, mintha Eduárd csak azért iratkozott volna be Bákóban Daniela programjába, hogy támogassam tovább?! Ha nagyon nagy csibészség nincs ezen kívül, ezt az "átejtést" is elviselem... (...)
3. Kérem, fenti döntésem értelmében tájékoztassa az oktatási program szervezőjét a "kettős keresztszülőségről", illetve Eduárd szüleivel tisztázza a jelenlegi helyzetet. Álláspontomat sikerült feleségemmel egyeztetni, a "Keresztanyát" nem lehet kihagyni...
Végül az élet old meg mindent, némi rossz szájíz volt bennem a történtek miatt, amelynek feloldása, ha évi néhány tízezer forint pluszköltséggel megoldható – a Jóisten segedelmével –, igyekszem a jövőben is helytállni.
Egyezzünk meg: Grezsa Doktor Úr egy igazi Magyar Úr! (így, nagy betűkkel!), és, természetesen a "Keresztanya", valamint a családjuk is, hisz ugyanilyen lelki formátumú nagy fiuk van!
Számomra megtiszteltetés, hogy a barátjuk lehetek.