Mégis itthon vagyunk!

A tévé műsorvezetője – akinek saját bevallása szerint sincs sok ismerete e régióról – minden alkalommal sápítozott, kétségbeesett, amikor Tănasă mesélte, hogy Sepsi­szentgyörgy polgármestere Koszovóhoz hasonlítja a Székelyföldet, hogy továbbra is folyamatosan elüldözik innen a románokat, de azok mégis maradnak, sínylődnek, mint Moldvából idetelepedett szülei, akiket egyszer meglátogatott és úgymond meg is fenyegetett a város vezetője. Ráadásul tudni véli, e régióban az embereknek az a véleményük, hogy a románok – kik szerinte e föld örökös urai – rontják Székelyföld levegőjét. S ez neki, bár Spa­nyolországban él, roppantul fáj, és sérelmeiről, főként, ha a televíziók is igénylik, szívesen beszél országnak-világnak. Bár az antenások szemmel láthatóan örömüket lelik abban, hogy számukra ismeretlen világról beszéljenek, annyi újságírói becsület rekedt még beléjük, hogy telefonvégre kapják a vádlottat, Antal Árpádot. Kicsit zavarba is jöttek, amikor megtudták, hogy Koszovó emlegetése rég volt, úgy négy-öt éve, akkor sem olyan összefüggésben, mint ahogy Tănasă sugallta. A stúdióban tartózkodó két dumálógép, Victor Ciutacu és Niels Schnecker ámuldozott, szörnyülködött, s ismételgette, jártak ők mifelénk, de nem gondolták volna, hogy ily szomorú a helyzet. S mert közben az Új Jobboldal december elsejei székelyföldi látogatásáról is szó esett, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, bölcsen megállapították: mind a román újfasiszták, mind Sepsiszentgyörgy polgármestere szélsőséges. Azt azért mégsem hitték el Tănasănak, hogy valóban robbanásveszély fenyegetné e régiót, de óvatosan fogalmaztak, s mintegy nyugtatgatták magukat és nézőiket, várjuk ki a végét, mi történik december 1-jén.
Nos, a románok nagy nemzeti ünnepe elmúlt, a román nácik feldúlták Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda nyugalmát, masíroztak, ostoba jelszavakat üvöltöttek arról, miszerint szűkebb pátriánk ősi román föld, s mi takarodjunk Magyarországra. És hogy rend legyen, a csíki rendőrség őrizetbe vett egy tucatnyi magyar fiatalt, mert bannereikre azt merték írni, hogy: "Mindenki menjen vissza a dédnagyapja sírjához, én itthun vagyok."
Hát nem eredeti és tănasăs ez a román demokrácia?