Negyvennyolc, árnyaltabban

A könyvet megjelentető sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó vezetője, Kisgyörgy Tamás úgy fogalmazott, régi vesszőparipája az 1848–49-es szabadságharc, de ez a háromszékiek számára is örökös téma, egyaránt foglalkoztat történészt, irodalmárt, képzőművészt és a közösséget, ezért több kötetet adtak ki ebben a témakörben. Demeter Lajos helytörténész hiánypótlónak nevezte a kiadványt, amely számos feltáratlan tényt közöl, és egyben a szerző doktori disszertációja. A levéltári kutatások azt mutatják, ez a téma nem lerágott csont, sok kiegészíteni való maradt még, miközben az elmúlt időszakban nagyon megszépült a szabadságharc, de a kutatók tudják, az küzdelmes, ellentétekkel, problémákkal, botorkálással teli időszak volt.
Süli Attila kutatási eredményeinek alapos ismertetése után lapunknak úgy fogalmazott, azért tartja fontosnak a további, 1848–49-es háromszéki, székelyföldi vonatkozású kutatásokat, mert bár feldolgozás sok született, nagyon kevés az alapvető levéltári kutatás, bizonyos fejezetek esetében "csak tapogatózunk, nem tudjuk a tényleges valóságot, sokszor hőskultuszba burkolózunk, azt mondjuk, itt minden olajozottan működött, de bizony mindennek megvan az árnyoldala, és nem egészen úgy történt, ahogy azt első olvasatban elképzeljük". Számunkra elsődleges a kézzel írt napló, a visszaemlékezés, nyomtatott újsághír – tette hozzá –, ezek mögött kirajzolódik egy-egy személyiség is, az, hogy egy katonai vezetőt, például Dobai Károly ezredest, aki a tizenhatodik Székely Határőrezred parancsnoka volt, közel negyvenéves császári, királyi szolgálat után mi állította a forradalom és szabadságharc ügye mellé. Az egész negyvennyolc–negyvenkilences magyar történetírás mitikus vetületén túl a valóság árnyaltabb, de ez semmit sem csökkent azon a nagyszerű teljesítményen, hogy Háromszék szinte a semmiből hadiipart épített fel és kimagasló teljesítményt nyújtott – vélekedett Süli Attila.