Az orosz választások (Magasles)

Heidi Tagliavini, a külföldi misszió vezetője sajtótájékoztatóján szarkasztikusan jelentette ki, hogy az idei orosz választások olyan játékhoz hasonlítottak, melyben nem játszott mindenki egyenlő eséllyel. S épp ez ellen tiltakoztak a Moszkva központjában szervezett tüntetésen az ellenzéki Szolidaritási Mozgalom aktivistái. A hét-nyolc ezer tüntető – s ez is jelzi, milyen esélye van Oroszországban az ellenzéknek! – Putyin lemondását követelte. Putyin népszerűsége – aki ismét jelölteti magát az elnökválasztáson, cserélve a mostani elnökkel, Medvegyevvel (a hatalom képviselői tehát egyszerűen helyet cserélnek!) – először tizenegy esztendei politikai pályája alatt leszálló ágra került, és ezt az is jelezte, hogy legutóbb egy bokszversenyen ringbe szállva a nézők kifütyülték, s mivel az eseményt egyenes adásban közvetítették a televíziók, az egész ország láthatta a hujjogatókat és hallhatta a füttyöket. Abszurd és komikus volt némely hírmagyarázók azon erőfeszítése, hogy mindezt úgy állítsák be: nem kifütyülték, hanem biztatták a macsó kormányfőt...
Putyin népszerűségének csökkenését hűséges membránként követi pártja, az Egységes Oroszország népszerűségvesztése is, ide a választási szabálytalanságok, oda a manipulációk, az állam és a hatalom pártja elveszítette kétharmados többségét – tehát már nem szavazhatnak meg nyakra-főre törvényeket, nem módosíthatják az alkotmányt! –, sőt, az ötven százalékot is csak megközelítette, s 238 helyet kapott a 450 fős állami Dumában. A feljövő Kommunista Párt 92, az Igazság párt 64, s Zsirinovszkij liberális-demokrata pártja (ez a név is jelzi az orosz politikai abszurditásokat, Zsirinovszkij fasiszta pártjának sem a liberalizmushoz, sem a demokráciához az ég világán semmi köze...) 56 helyet szerzett a Dumában.
Mindez kérdésessé teszi azt is, hogyan alakíthat kormányt az Egységes Oroszország, fellépnek-e koalíciós kényszerek, s ha igen, melyik ellenzéki párttal, és sikerül-e Medvegyevet kormányfővé tenni. Sok a kérdőjel az orosz belpolitikában, bár az tény, hogy Oroszországot nem viselte meg annyira a világgazdasági válság, mint az uniós államokat, elsősorban óriási energetikai tartalékai miatt. Ez a kifogyhatatlannak tűnő gáz- és kőolajtartalék továbbra is Putyin nagy aduja...