Nagyotmondás

Olyan elvetése ama szólásbeli sulyoknak, hogy azzal akár pályázni is lehetne a rekordok könyvébe.
Merthogy azért lenne e megfogalmazás szerint – és nem egy közéleti vezetőnk osztja a nézetet, érdemes szóvá tenni – üdvözlendő a kapcsolatkeresés, mert a Kárpát-medence pillanatnyilag és a maga területén két legerősebb magyar pártja nyújt általa kezet egymásnak, két olyan politikai szervezet, mely egyaránt kormányon van, miniszterekkel és államtitkárokkal miegyébbel rendelkezik.
A két szervezet ilyetén való közös nevezőre hozása, egy súlycsoportba sorolása ezek szerint vágyálma egy közéleti csoportocskának, de az álmok és a valóság két külön dolog, és esetünkben alkalmasint nagy szerencsétlenséget hozna ránk, ha nem így lenne.
Hogyan is lehet egy napon említeni egy olyan pártot, mely mögött állam, méghozzá a sajátja áll egy olyannal, melyről lépten-nyomon bebizonyosodik, hogy ezt nem mondhatja el magáról, akárhány tárcavezetővel, államtitkárral és vezérigazgatóval dicsekszik is?
Kormányfőhelyettese oktatási kérdésekért felel, de a vásárhelyi, tőlünk orvul elvett orvosin egy nyomorúságos saját tagozat létrehozásának elősegítéséhez sem elegendő a befolyása! Egyetlen példa, de a Bolyai Egyetemtől a területi és személyi autonómiaformák ügyéig számtalan másikkal kiegészíthető. A mai román politikai rendszerbe betagolódott (milyen áron?) párt a többi hazai társával valóban kerülhet egy akolba, akár hasonszőrűnek is nevezhető, tetszés szerint, de amíg pontosan a saját nemzetépítés tilos vagy lehetetlen számára, addig a magyarországiaktól bizony ég és föld különbség választja el.
Esetleg ha egy önigazgatási szerkezet, egy saját társadalmát megszervező és adminisztráló "belső haza" állna mögötte, akkor lenne összemérhető az anyaországi kormánypárttal, bár a súlycsoport dolgában azért akkor is óvatosabban bánnék a minősítésekkel.
De addig? Jobb lenne szerényebb húrokat pengetni, és úgy igazodni, hogy annak erdélyi népünk egésze vegye hasznát.