Az 1989-es fordulat fordulópontjai

Végül is a hazai és nemzetközi közvélemény a krónika-, kronológia- és történetírás hatására 1989. december 21-ét, színhelyként pedig Bukarestet jelölte meg a rendszerváltás fordulópontjaként. Az bizonyos viszont, hogy ha nincs Temesvár, ha nem kerül sor az 1989. december 15–20. közötti temesvári népfelkelésre, a változások országos szinten is másképp, más "forgatókönyv" szerint alakulnak.
Utólag aztán Bukarest központi szerepe a szó szoros értelmében is árnyékolta Temesvár szerepét, eltorzította az ottani történések sorrendjét, az események rangsorolását és súlypontozását. Ez magyar vonatkozásban különösen érzékeny pontunk, hisz ha december 15-én nem kerül sor Tőkés László erőszakos kilakoltatási kísérletére, ha ebből a személyes ügynek is vélhető afférból a lakosság körében felgyülemlett elkeseredettség a fennálló rendszer ellen nem hoz össze egy olyan több száz résztvevős ellenállási gócot, amely aztán a következő napokban átterjedt az egész városra, s ennek arányában, ha a hatalom nem lövet a tömegbe, nem gyilkoltatják halomra a tüntetőket, nem végzik ki a kórházakban ápolt sebesülteket, és ha nem indulnak el a hullarakományokkal a hűtőkocsik a bukaresti hamvasztó felé, egészen bizonyos, hogy az akkori események országos szinten is más formákat öltenek.
A december 16-i temesvári történetsornak jellemző mozzanata, amit földink, Gazda Árpád mint résztvevő a legilletékesebben lejegyzett, hogy a parókiára, majd a templomba beszorult ellenállók suttogó propaganda révén, de plakáttal is azt értették meg a lázadókkal, hogy a rendszerellenes tüntetésnek nem a templom a helye, hanem a közintézmények. Nem hazaküldték az embereket, hanem a tüntetés színhelyét áthelyeztették a pártszékház elé, amelyet már aznap délután a tömeg ostrom alá is fogott. A következő napokban az ellenállás központja már az ortodox katedrális és környéke volt. A későbbi évek során azok, akiket zavart, hogy a forradalmat egy magyar lelkész indította el, ezeknek a napoknak az eseményeit tekintették a népfelkelés "sűrítményének".
A történetsorozatnak ezzel nincs vége. Tőkés László és társai, a temesvári népfelkelés magjának szerepét ma is sokan mellőzik. Magyarok is. Tőkés László karizmatikus személyiségének lerombolása, a püspöki palást átszínezése, a szellemi környezetszennyezés bizonyos körökben ma is folyik.