Lehet alkudozni, csak tessék

Vagy talán annyi a tartaléka, kibírná jövő ilyenkorig is. Mert kár lenne foghíjasnak maradnia a Bazársorral szemben berendezett, az előzetes elképzeléseket jelentkezésükkel jócskán felüllicitáló vásárosok sorának, hiszen így teljes ez a, tágabb vidékekről, más hasonló vásárokról is kézműveseket idecsalogató rendezvény: érzik, megtapasztalták, a sepsiszentgyörgyi karácsonyi kirakodáson érdemes részt venni. Még akkor is, ha egyre sűrűbben látogatja portékáját kínáló és arra kíváncsi bámész – potenciális vásárló – "elöl azt a kört", ahol "kell áruljanak forralt bort". Ez a vásári csárda lenne, immár hozzátartozik a hangulathoz, miként a karácsonyfa is (sőt: karácsonyfák, de erről alább), most nem a megszokott helyén: ott el sem férne. Merthogy ennek is érdemes csodájára járni, ekkora fenyőfa még nem díszítette Sepsiszentgyörgyöt (kár, hogy feldíszítésével megkéstek kissé). És persze a hangulathoz hozzátartozik a zene, mely délutánonként élőben, most már a vásársor mellé helyezett színpadról – hát így már kezd összeállni a karácsonyváró ünnep. Melynek immár évek óta része a másik karácsonyfa, a Mikó sarkánál hagyományosan a fiatalok rakják meg saját készítésű díszeikkel, és saját programot is szerveznek, énekkel, tánccal (ezúttal tüzes produkcióval) – szóval méltán irigykedhet bármely város, hol legalább feleekkora rendezvénnyel nem tisztelik meg lakóit.