Béka ugrott az érdeklődésbe

A telefonáló a kiigazítás közlését azzal hárította el, hogy nincs szándékában a tekinté­lyemet rombolni. Rombolom hát magam: nem vagyok biológus, számomra tehát a ,,sötétben minden tehén fekete" elve érvényesült. Mivel a kecskebékával találkoztam leggyakrabban, azt hittem, hogy ez a nagytermetű, barna béka a Rana esculenta fajhoz tartozik. Egyébként a világhálón békaügyekben próbáltam tovább képezni a békameghatározásban magamat, s érdekes, hogy Brehm szerint az erdei béka gyengéd alakú, karcsú állat. Másoknál láttam olyan rajzos békaillusztrációkat, amelyeken az erdei békákat valóban karcsúnak, vékony combúnak ábrázolják. Az én békám testes, termetes, tömzsi, gyermekökölnyi nagyságú volt. A fotózott példányt a Vargyas vizének felső folyásánál, a Szeltersz fürdőtelepnél fedeztem föl. Közlöm a Wikipédia erdei béka (Rana dalmatina) címszavát.

Lombos erdők és különösen a galériaerdők, a hozzájuk csatlakozó nedves rétek jelentik fő biotópját. Az erdei béka e speciálisabb igénye miatt Nyugat- és Közép-Európában szórványosabban fordul elő. Délkelet-Európában a ligeterdők jellegzetes faja, a hegyekben azonban csak 1000 m-ig hatolt fel. Táplálékát rovarok és egyéb apró állatok, mindenekelőtt férgek alkotják, olykor meztelen csigák is, amelyeket a sűrű növényzet közt a talajon vagy az avarban fog meg. Főként éjjel jár tápláléka után, bár ha a levegő páratartalma magas, nappal is vadászik. Védett.

A fajtameghatározásban tévedtem ― ezúton is köszönöm a helyreigazítást ―, de abban a szándékomban nem hibáztam, hogy felhívjam az olvasó figyelmét erre a kecskebékánál ritkább fajra, amely ezért még fokozottab védelemre szorul.

És amint jegyzetem utolsó mondata után pontot tettem, s a világhálón, lévén békáról szó, ,,felugrattam" a szerkesztőségbe, dr. Csata Zoltán bilógus szintén írt nekem a békaügyben:

,,A mai Háromszékben megjelent Kecskebéka a lépcsőn című írásodhoz szeretnék hozzászólni. A képen látható béka minden valószínűség szerint az ún. barnabékákhoz tartozó erdei béka (Rana dalmatina). Nálunk a barnabékák közül ezenkívül még a gyepi béka (Rana temporaria) és a mocsári béka (Rana arvalis) él. Az is előfordulhat, hogy a képen a gyepi béka látható. A két fajt legbiztosabban a lábuk hossza után lehet megkülönböztetni. A test mellett előrenyújtott hátsó láb sarokizülete az erdei békánál túlér az orron, míg a gyepinél nem. A képen úgy tűnik, hosszúlábú példánnyal van dolgunk, tehát erdei. Emellett írod, hogy hatalmasat ugrott, ami a gyepire nem jellemző. A mocsári béka az, amelyik a Rétyi Nyírben él, és amelyiknek a hímjei tavasszal szép kék nászruhát öltenek. Az év többi részében ez is barna, viszont az oldalán sötétbarna foltsor található, amit nem látok a képen, tehát a mocsári kizárva. A kecskebékák, az ún. vízi zöldbékák közül nálunk három forma, a kecskebéka (Rana esculenta), a tavi béka (Rana ridibunda) és a rövidlábú kecskebéka (Rana lessonae) él. Mindhárom zöldes, soha nem lesz ilyen barna, mint a képen látható példány. A Rétyi Nyírben élő kecskebékánk, az R. lessonae, tavasszal is zöld, mint általában. Itt mint érdekességet jegyezném meg, hogy az újabb vizsgálatok alapján a kecskebéka (R. esculenta) tulajdonképpen a másik két faj (R. ridibunda és R. lessonae) hibridje, nem egy külön faj, mint ahogy eddig hitték. A Nyírben valóban már három éve nem láttam kék mocsári békákat, de azért, mert nem voltam ott a megfelelő időben. A párzási periódus és ezáltal a kék szín is nagyon rövid ideig tart. Előfordulhat, hogy csupán 1―2 hét. Év közben viszont láttam a Nyírben mocsári békákat."

Mindkét esetben a szenvedélyes szakmai érdeklődést és odafigyelést olvasva nem mentem föl magamat, de szinte örülök, hogy az én békám ekkora érdeklődés közepébe ugrott.

Köszönöm az észrevételeket.