Nincs és nem lesz hídverés?

Az RMDSZ hétvégére Sepsiszentgyörgyre összehívott nagyszabású rendezvényén, csalódásomra, eldőlt, hogy nem lesz hídverés. Pedig azt hittem, hogy a rendkívül szerteágazó háromszéki RMDSZ-program fő témája sem süllyed a szurkapiszkálás szintjére.
Egy ilyen horderejű, az RMDSZ programját a következő évi képviselőválasztásokig megszabó rendezvényen a szövetség meghatározó személyiségei a túlzott magabiztosság és fölényesség csapdájába estek, s ezt a terepet és helyet vélték alkalmasnak arra, hogy az RMDSZ mellett lévő "két pártocskával" az összefogást elutasítsák. Nem összefogásra van szükség – úgymond –, hanem önbizalomra, mert egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezet létezik, az RMDSZ, amelynek minden ereje megvan, hogy az egység parancsát érvényesítse. Természetesen az RMDSZ-en belül. Amit pedig Tőkés Lászlóról csúsztatásokkal és ferdítésekkel megspékelt lejáratási kampánybeszédeikben mondtak – a "medve" és a "plüssmaci"-metafora, a Tőkés erkölcstelenségére való célzás, s az, hogy az EP alelnökségéről "félelmében" mond le, mert úgysem választanák vissza, meg hogy az RMDSZ juttatta az EP-alelnöki tisztségbe –, már nem a szurkapiszkálás kategóriájába tartozik, hanem ez az övön aluli ütések sorozata.
És ez félreviheti majd az egész kampányt. Személyek és csoportosulások esnek majd egymásnak, miközben a román pártok, intézmények, civil szervezetek "végzik a dolgukat", legtöbbször hatékony magyar közreműködéssel, mint ahogyan ez a marosvásárhelyi MOGYE esetében és újabban a színi akadémián is megesett, ahol román ideiglenes rektort választottak.
Jó és hasznos lenne egyszer már észrevenni, hogy a hazai magyarság politikailag erősen megosztott. Tőkés László azért kezdeményezte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács létrehozását, és támogatóival együtt azért nem ezt a képződményt alakították át párttá, hogy az RMDSZ-től eltávolodott sokaság, a civil képződmények ennek ernyője alatt találják meg a helyüket. Nyilvánvaló, hogy ebben a döntésben az a tapasztalat is benne van, hogy a Fidesz a magyarországi balközép felé nyitott, Gyurcsányék országrontó politikáját ellensúlyozandó. Így sikerült a kétharmados parlamenti többséget megteremteni, és az MSZP-t – amellyel az RMDSZ két évtizede erős elvtársi kapcsolatokat épített ki – tönkreverni.
Véleményem szerint Tőkés László besározása ebben az esetben is kudarcot vall. A volt püspök itthon, a Kárpát-medencében és a nemzetközi porondon is karizmatikus személyiség. Kiszorításával két évtizede kísérleteznek. A kiiktatási kísérleteknek a következménye, hogy az EP-be három magyar képviselő is bejutott, az EP alelnökségét pedig a Fidesz–KDNP szövetségnek köszönheti.
Tőkés László, természetesen, a maga módján és a maga modorában támad és védekezik. Máris egymást érik ebben a tárgykörben a nyilatkozatok. Az EMNT-nek, EMNP-nek is tudomásul kellene vennie, hogy az RMDSZ-re kígyót, békát rá lehet kiabálni, de egy hierarchikusan kiépült szervezet. Súlya van. S ettől nem lehet eltekinteni. Erre ismét a szerencsétlen helyzetbe jutott Marosvásárhely az intő példa. Hogy képzelheti el valaki – ebben az esetben az MPP országos vezetősége –, hogy összefogás nélkül magyar polgármestere lehet az egykori Székelyvásárhelynek? Re­mélem, hogy a kölcsönösen harcias kijelentések és vádak, a névtelen átkozódások nem bontják fel az RMDSZ–EMNP közötti egyezséget. Vagy inkább románra szavaznak, mint a színművészeti esetében? Ez lesz az új politikai trend? Hídverés egy másik folyó partja felé, mint a felvidéki Most–Híd esetében?
Az RMDSZ-vezetésnek Sepsiszentgyörgyön árnyaltabban kellett volna fogalmaznia az együttműködést illetően. A kiátkozás ugyanis nem segít, és a történelem során is többnyire új felekezetek létrejöttéhez vezetett. Van, ahol egymással kell versenyre kelni, mint Székelyföld esetében, és van, ahol egymással kell összevetni a vállunkat, hogy szándékaink szárba szökkenhessenek.