Ellenszélben őstörténetünkről

Benkő Mihály három könyvével ajándékozott meg. A Julianus nyomdokain Ázsiában című kötetében (2001) a Mongol-Altájban élő magyar néptöredék életét mutatja be fényképek és magyarázó szöveg segítségével. A fotóalbum szinte feltáratlan és ismeretlen adatokat közöl erről a vidékről. A másik könyvet – A keleti magyarság írott emlékeiből, 2007 – kazah társszerzővel, Babakumar Khinayattal együtt írta, aki almati történész és néprajzkutató, a szerző kísérője. Miről szól a kötet? Bemutatja a keleti magyarság Kazahsztánban fennmaradt törzseinek, nemzetségeinek írott emlékeit, a magyar-kipcsak törzs ősi időktől vezetett genealógiai táblázatait, a temetők Rui Madiar (Magyar törzs) feliratú sírköveinek fényképeit, amelyek "komoly bizonyítékul szolgálnak arra, hogy Julianus magyarjainak utódai máig is élnek Közép-Ázsiában. Nyelvük elveszett, de nevüket és identitásukat megőrizték." Mondáikban-legendáikban arról beszélnek, hogy számos törzsük nyugatra vándorolt, valahol a hegyek mögött ma is élnek, de ők helyben maradtak. A harmadik könyv – Magyar-kipcsakok, 2008 – Benkő Irtis-vidéki és nyugat-szibériai magyar-kipcsakok hazájában végzett kutatásait és fotóit tartalmazza, ugyanis több régebbi kutató feltételezte, hogy itt volt a magyarok őshazája. Ellátogatott Almati város magyar-kipcsak lakótelepére. Az ott megismert okmányok, amelyeknek közlése tiltott volt, ebben a könyvben kerültek első alkalommal a magyar olvasóközönség elé.
Az utóbbi években hozzánk is eljutott több Kelet- és magyarságkutató, előadó (Kiszely István, Grandpierre Attila és mások), aki a legkülönbözőbb véleményeknek adott kifejezést eredetünkre vonatkozóan, olyannyira, hogy az is megtörtént, a teremből távozó közönség közül sokan kijelentették: most már igazán nem tudjuk, honnan jöttünk! Nem célunk részletezni azokat a véleményeket, amelyek szerint azt kell tudomásul vennünk, hogy "mi, magyarok nem jöttünk sehonnan, a magyarság őshonos a Kárpát-medencében, itt, ezen a tájon alakult és fejlődött ki".
Kis összefoglaló könyvecskébe kívánkozik annak a tartalmas vitának, érveknek és ellenérveknek a tömkelege, amelyről Benkő Ist­ván történész, Benkő Mihály testvére írásából szereztünk tudomást: Benkő Mihály személye ellen és kutatási eredményei megkérdőjelezése céljából – írja – tömör tudományos támadás indult lejárató kampány kíséretében. A fentiekből az a következtetés vonható le, hogy a keleti magyarok felfedezésével kapcsolatos tudományos eredmények el- és megismerését egyes konkrét személyekkel meghatározható tudományos körök szervezett formában akadályozzák. Különösen alantas, nem tudományos módszer a "vitapartner" háta mögötti mószerolása, rágalmazása, így támogatói számának csökkentése, az anyagi forrásai, publikálási lehetőségei megszüntetésére való törekvés. Ugyanis ha valakinek nincs módja megszólalni, arra könnyű azt mondani, hogy "vitacikkünkkel megsemmisítettük". Ebben a tevékenységben elsősorban néprajzkutatók, történészek és tudomány-népszerűsítő folyóiratok szerkesztői jeleskednek.
Ízelítőnek ebből nekünk elég, s miközben az Árkoson őshonos Benkő család genealógiai adatait együtt böngésztük (a Benkő-kúria alapjaira épült a Szentkereszti-kastély is), azt kérdeztük a 71. életévében járó kutatótól: mi ennek az oka, miért nem vállalkoztak a fontos eredetkutatások tanulmányozására a mai magyar őstörténészek, akadémikusok.
– Az a véleményem, hogy az emberi irigység az oka. A másik eredményeit nemhogy nem hajlandóak elfogadni, hanem ellentámadásba lendülnek. Nekem Kazahsztánban és Mongóliában jobbak az emberi-baráti kapcsolataim, mint itthon a témakör ismerőivel, úgymond "nagyjaival". Egyszer az egyik mongóliai kísérőmmel elmentünk itt, Budapesten László Gyulához, a székely származású tudóshoz, aki azt mondta, hogy engem jobban érdekel az, aki valamit tud, mint az, aki megtanulta a témakört. Engem a magyar eredet kiváló ismerői kísértek Kazahsztánban, és el kell mondanom, hogy ott ezt a magyar eredetügyet sokkal jobban támogatják, mint itthon.
– Mivel foglalkozik most?
– Ajbolat Köskimbajev újságíró, eurázsiai kutatócsoport egyetemi vezetője, a tudományok doktora orosz nyelven könyvet írt, amelyhez nyelvismeretem révén én is hozzáférhetek. A könyv címe: Amit a kazahok tudnak a keleti magyarokról. Ezt fordítom most magyarra.
Benkő Mihályt többen ismerik megyénkben is. Előadóként részt vett a Kőrösi Csoma Sándor Napok tudományos rendezvénysorozatán.
– Őseink nyomában, Ázsiában címmel tartottam előadást a keleti magyarok között végzett kutatásaimról. Sok volt az előadó, tizenöt perc alatt csak vázolhattam néhány kép vetítése kíséretében élményeimet, eredményeimet. Ko­vásznán is tartottam már előadást – mondta.
Benkő Mihály neves alapítványok, a British Academy Stein Arnold Exploration Fund, valamint a Kazah Akadémia Kelet-kutató Intézete és a Kazahsztáni Magyar Nagy­kö­vetség támogatásával végezte kutatásait, Újfalvy Károly és Tóth Tibor nyomdokain haladva Kazahsztán­ban és Nyugat-Szi­bériában. 2011-ben a keleti magyarok, a magyar őstörténet kutatása, a magyar–kazah kulturális kapcsolatok fejlesztése területén végzett több évtizedes tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjének polgári tagozatával tüntették ki. Az új esztendőben is készül Erdélybe, Árkoson szeretné kutatni családi felmenőit.