Maradjunk vizeinken (Periszkóp)

Itt most nem akarom felsorolni a tényezőket, melyek mind-mind szükségesek ahhoz, hogy egy sportoló, egy csapat nagy legyen, jó legyen, sikeres legyen. Azokat mindenik sportoló, edző, sportvezető tudja, még akkor is, ha kevesen vallják be a nyilvánosság előtt. Ebben a sikerorintált világban számunkra csak a csúcs (értsd a győzelmet, a sikert) érdekes, s ha ez elmarad, akkor mindenki más hibás... Hibás a bíró, mert nem ismeri a sípra írt kottát, hibás a pálya, mert az ellenfél javára lejtett, hibás a labda, mert igen pattogott, vagy nem pattogott eléggé, hibás az ellenfél, mert ,,aljas" fogásokat, módszereket vetett latba, hibás a szél, mert az ellenfél vitorlájába kapaszkodott, hibás a napfény, mert a szemünkbe sütött, és hibás az újságíró, mert egyszer esélyesnek tartott, máskor megdicsért, harmadszor megbírált, más szavakkal fogalmazva: nem találta el a mi véleményünket... Tényleg, hát nem értem, hogy tehetett, hogy tehet ilyent?! Ennyire félreértette a véleménynyilvánítás szabadságát?! Ejnye, ejnye...

Ennyire!? — kérdezem én is. És rögtön felteszem a másik kérdést: mi történt volna és mi történne ebben a világban, ha minden vélemény egyezne?! Ezt meg tudná-e mondani valaki?

Uraim, hölgyeim, legyen már világos mindenki előtt: az újságban megjelent krónika egy vélemény a mérkőzést, versenyt végignézők sok-sok véleménye között. Egy vélemény — melyet rendszerint a jóindulat, a tárgyilagosság vezérel —, és semmi esetre sem szentbeszéd. Egy vélemény, az újságíró véleménye. Szabad legyen a véleménye, nemde?... A véleményeket lehet ütköztetni, lehet elfogadni, lehet elvetni, de pálcát törni egy-egy vélemény fölött nem szerencsés dolog, nem sportszerű. Ezt már jó apánktól tudjuk, na és jó anyánktól, hogy tisztelni kell mindenki véleményét, még akkor is, ha nem tetszik, ha nem akarom elfogadni, magamévá tenni.

Az a jó, az az egészséges, ha a továbbiakban mindenki végzi a feladatát — de azt teljes odaadással, szaktudással —-, a sportvezető vezet, a menedzser szervezi a csapata, klubja életét, az edző edzi sportolóit, a sportoló dolgozik, játszik, versenyez a győzelemért, a szurkoló szórakozik, buzdítja kedvenc csapatát, kedvenc sportolóit, az újságíró tudósít, s úgy, hogy nem rejti véka alá véleményét (!). Elvégre véleményszabadság van, s ezt egyetlen vezető, menedzser, edző, sportoló sem korlátozhatja! Jó tehát, ha mindenki megmarad a vizein, s azokon evez a nagy cél — mely valamennyiünk vágya — felé, s akkor a cél elérhető, megvalósítható lesz. Harag nélkül, jókedvvel.

Úgy legyen.