Tarnóczy Sára (Háromszéki nagyasszonyok)

Tarnóczy Sára nevéhez fűződik a legendás háromszéki leányrablás története. Gyöngéd szerelmi érzelmekkel ragaszkodott hozzá a grófi fiú, zabolai Mikes János. S mert a lány nem akart a felesége lenni, Mikes két testvérével, Mikes Mihállyal és Pállal 1637-ben elraboltatta őt a kézdiszentléleki egykori Tarnóczy–Mikes-kastélyból, ahonnan Zabolára vitték. Ezt a történetet írta meg báró Kemény Zsigmond, az egyik legkiválóbb magyar történelmi regényíró az Özvegy és leánya című regényében. Cselekményének színhelye Kézdiszentlélek, Zabola és Nagyszeben. "A regény témája egy igaz történeten alapszik, korrajz, regényes epizódokkal" – írta Szádeczky Lajos, a "székelyek történetírója" az Erdélyi Múzeum 1897-es számában. A kalandos történet volt az alapja a regényhez hasonló címet viselő, 1983-as tévéfilmnek, amelyben Fehér Anna színművész alakította Tarnóczy Sárát. A lány édesanyja perbe fogta a fiúkat I. Rákóczi György fejedelemnél. A két Mikes fiú Lupul moldvai vajdánál nyert menedéket, jószágaiktól megfosztották, a lány pedig megszabadult. Férjhez ment a gazdag Haller Péterhez, de boldogtalan házassága miatt önkezével vetett véget életének.
Sára asszony lehetséges arcmását a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött Turul című történelmi folyóiratban találtuk meg. A Haller család nemzetségkönyvéből származó festmény feltehetően 1670-ben keletkezett.
A szentléleki udvarház egyik bejárati kapuja és a vár kőkerítésének egy része még ma is látható. A Perkő délnyugati részén sajátságos sziklacsoport található. Középen egy asztal alakú, lapos szikla, négy oldalán négy kőszék, amit Berecz asztalaként emleget a nép, s a szájhagyomány szerint Tarnóczy Sára ott fogyasztotta el estebédjét, az volt kedvenc tartózkodási helye.