Hideg reformszelek

Egyáltalán nem lelkesítő a világgazdaság alakulása, s nem biztatóak az itthoni széljárások sem, nemcsak a válság újabb és újabb, hol gyengébb, hol erősebb fuvallata ér el bennünket, de riasztó a reformnak álcázott változások ígérete is. Ami eddig történt ugyanis inkább okozott káoszt, mint jobbulást.
Tavaly ilyenkor az oktatásban várható változások borzolták a kedélyeket, eltelt egy év, és az oly nagyon várt jóból szinte semmi nem mutatkozik. Még nem tudni, mire számíthatnak az előkészítő iskolai csoportokba kényszerített gyermekek, hol, mit tanulnak, és ki oktatja majd őket, de késnek az új, immár könnyített tantervek, tankönyvek, az új finanszírozási rendszer alkalmazási módszertana, néhány, vizsgákat szigorító és fokozott hiányzás-ellenőrzési intézkedésen túl alig érzékelhető változás. Nem megtisztították, csak felkavarták az állóvizet, és felületesség, szakértelem hiánya, felelőtlenség miatt (lehet találgatni, kiválasztani a valósabbnak tűnő okot) még jobban bűzlik, még kevésbé elfogadható.
Idén az egészségügy esik Băsescu és kormánya áldozatául. Közvitára bocsátottak egy törvénytervezetet, amelyről egyelőre annyit tudni, ha életbe lép, aki nincstelen, annak jóformán semmilyen orvosi ellátásra, gyógyszerre nem lesz esélye. Nem a pénznyelőrendszer repedéseit tüntetik el, hanem kiépíteni készülnek egy újabbat, olyat, amelytől sok fejlett országban most próbálnak szabadulni, éppen azért, mert tömegek számára nem biztosítja a minimális ellátást sem. Röpködnek az elnöki vádak az érdekcsoportokról, a gyógyszermaffiáról, miközben új pénzéhes haszonélvezők kapnak esélyt az egészségügy szegényes kasszájának lefölözésére. Semmit nem tudni arról, mit tartalmaz majd ama bizonyos alapcsomag, amelyre jogosultak leszünk a frissiben életre hívott magánpénztárakhoz befizetett biztosításunkért, de lesz külön vizitdíj, és a tervek szerint magánosítják majd a kórházakat (melyeket nemrég szintén a reform jegyében önkormányzati hatáskörbe utaltak). Az egészségügyi reformból egyelőre annyi látszik, hogy még a szaktárca sem nagyon tudja, mit akar, az államelnök csapongó elképzeléseit próbálják a valósághoz igazítani, s félő, az oktatási törvényhez hasonlóan, a katasztrofális állapotokat még jobban földbedöngölő végeredmény születik.
Ez csak két, igaz, talán a legtöbbeket érintő szeletkéje a folyamatban levő és tervezett változásoknak. Bármennyire bizakodásra serkentő az új esztendő kezdete, az elmúlt évek tükrében nehéz abban hinni, hogy mégsem lesznek olyan hidegek az idei válság- és reformszelek.