A levantei demokrácia (Magasles)

Csattanós válaszként egy újabb amerikai hitelminősítő intézet minősítette le a román gazdaságot – a Nemzetközi Valutaalap jeles szakértőinek hozzáértő tanácsai és utasításai dacára, vagy éppen azért – a "bóvli" kategóriába, ami teljességgel negatívan hathat, elriaszthatja még azokat az esetleges külföldi befektetőket is, akik, számolva a hihetetlenül bonyolult és kóros román bürokratikus akadályokkal, ide hozták volna a pénzüket.
Mindezt bonyolítja és nehezíti az elhúzódó világgazdasági válság, amelynek egyik, ha nem a legfontosabb gerjesztője éppen a bizalom hiánya. Egyes pénzügyi szakértők szívesen idézgetik Rockefellert, a neves amerikai milliárdost, aki életében megélt néhány, ha nem is a mostanihoz hasonlítható válságot, s kifejtette: az azóta rekordgyorsasággal globalizálódó világ pénzügyi életének, tulajdonképpen a kapitalizmusnak az alapja éppen a bizalom. Ha ez megszűnik, megbolydul a tőzsde, jön a krach, jönnek a csődök...
Ennek a fényében érthető(?), hogy a kormány – szegény ember vízzel főz, noha a gazdag is, csak nem ugyanabból a "nyersanyagból" – onnan von el, ahonnan tud. Most legújabban – ez az esztendő, a kínai horoszkóp szerint a Sárkány éve, is jól kezdődik – néhány pénzügyi zseni kitalálta, hogy az állami intézmények, a kormányhivatalok meghatározatlan ideig nem fizetnek adót ingatlanjaik kertjeiért. Az indoklás pofonegyszerű: azért nem fizetnek, mert nincs pénzük (!?)
Mindez sokat elárul a levantei demokrácia egyenlőség eszméjéről, ugyanis az állampolgárnak, mindannyiunknak tehát továbbra is le kell pengetnünk az efféle adókat, függetlenül attól, hogy van-e pénzünk, vagy nincsen. Az állampolgárra tehát vonatkozik az, ami az államra nem, hiszen ismételjük a hajmeresztő érvet, az államnak – amely, akárhogyan is csűrjük-csavarjuk: belőlünk, az általunk befizetett adóinkból él – nincsen pénze. Arról nem is érdemes beszélni, hogy mindez, ha megvalósul, milyen negatív hatással lehet a helyi adókból élő, amúgy is egyre lehetetlenebb helyzetbe kerülő vidéki, városi önkormányzatokra.
Most csak egyetlen kérdésünk lenne: mit szól ehhez a bizarr elképzeléshez az alkotmánybíróság, a rend és törvény őre?