Magyar tükör

Ez egyre inkább megnehezíti a piacról való finanszírozást, ezért a Nemzetközi Valutaalappal elkerülhetetlenek a tárgyalások. Némileg megnyugtatta a hisztérikus piacokat a magyar tárgyalódelegáció kijelölt vezetője, Fellegi Tamás nyilatkozata, aki kimondta, hogy Magyarország mindenről hajlandó tárgyalni, és nincsenek előfeltételei. Pénteken Orbán Viktor miniszterelnök találkozott a Nemzeti Bank elnökével (erre is régen volt példa), s megegyeztek abban, hogy a kormánynak és a jegybanknak szorosabban kellene együttműködnie a forint stabilitásának erősítése érdekében. A miniszterelnök kitért a valutaalapra is, azt fejtegette, olyan hitelre van szükség, amely könnyíti Magyarország piacról való finanszírozását. * Ezután jött derült égből villámcsapásként a harmadik nagy amerikai hitelminősítő intézet bejelentése, miszerint – a másik két nagy hitelminősítőhöz hasonlóan – szintén a "bóvli" kategóriába sorolja Magyarországot, elsősorban azért, mert nem tudni, megfelel-e a valutaalappal való esetleges megállapodás igen kemény feltételeinek. Kiderült, esetleg tíz-húsz (?) milliárd eurós készenléti hitelről lehetne szó, mint Románia esetében, amely a követendő példa Magyarország előtt, s a Valutaalap negyedévenkénti ellenőrzését is jelenti... De erről is csak akkor, ha Magyarország teljesíti a feltételeket, biztosítja a jegybank függetlenségét. A másik, a hitelben döntő szerepet játszó partner, az Európai Bizottság sokkal keményebb hangot ütött meg, szerintük a magyar alaptörvény s bizonyos sarkalatos törvények sértik a jogbiztonságot, nem egyértelműek, s nincsenek összhangban annak a szervezetnek, jelesen az Európai Uniónak az idevágó törvényeivel, amelynek Magyarország a tagja. * Folytatódtak a világsajtóban is a magyar kormány elleni példátlanul hisztérikus, sokszor igaztalan, szarkasztikus támadások, melyekből Stier Gábor, a Magyar Nemzet cikkírója azt a következtetést vonta le, hogy Magyarország elszigetelődött, s egyedül maradt, nincsenek szövetségesei. * Az ellenzék által állandóan vizionált államcsőd máris hisztériát idézett elő, sokan veszik ki megtakarított pénzüket a magyar bankokból, s mennek Ausztriába vagy Szlovákiába. * Ha a magyar gazdaság főbb mutatóit nézzük, a leminősítést, az államcsőd rémét, a növekvő pánikot nem indokolja semmi. Csupán a bizalom elvesztéséről van szó, amely befolyásolja a befektetői környezetet. A civil mozgalmak vagy a Munkatörvénykönyv bizonyos pontjai miatt felhergelt szakszervezetek még össze tudnak trombitálni néhány tízezer embert tüntetésekre, de a magyar ellenzék továbbra sem kínál alternatívát. Széttartanak, s úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc személye is gátolja az összefogást. Hiába veszít szavazókat a Fidesz, ők nem az ellenzéki pártok táborát erősítik (az utóbbi időben csak a szélsőséges Jobbik erősödött, Kelet-Magyarországon...). A szavazók kiábrándulhatnak ugyan a kormányból, de ez nem jelenti azt, hogy visszasírnák a rossz emlékezetű gyurcsányi éveket... * Ezért kellene minél hamarabb megállapodni a Valutaalappal, ami már önmagában is bizonyos időre megnyugtathatná a hisztérikus piacokat, s bizonyára hatna a forint ingadozó árfolyamára is, s csillapítaná a kedélyeket.