Sepsiszentgyörgy, a magyar kártya ásza (Dan Voiculescu és az etnikai arányosság elve)

Hogy a nevek olvasásából hogyan tudja megállapítani Voiculescu, ki román, ki magyar, azt csak ő tudja, de a városházáról nem fog senkit elbocsátani a polgármester csak azért, hogy neki igaza legyen – reagált Antal Árpád a szenátor nyílt levelére. A városvezető nem tudja, beosztottjai között hány a román, soha ilyen kimutatást nem kért, hogy vannak, azt onnan tudja, némely munkatársaival románul beszél. Nehéz lenne egyébként megállapítani csupán a nevek alapján valakinek a nemzetiségét, az évek során jó néhány alkalmazási versenyvizsgára jelentkezők közül például Scorţişoru Enikő melyik etnikumhoz tartozik? – tette fel a szónoki kérdést. Való igaz, az alkalmazásoknál, akik olyan munkakörre vizsgáztak, ahol közvetlen kapcsolatba kerülnek a lakossággal, feltétel volt a magyar nyelv ismerete, de hát ezt a kártyát is eljátszották a románok, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójának versenyvizsgáját érvényteleníttették, aztán az újra meghirdetett tisztségre egyetlen román sem jelentkezett.
Amit Voiculescu kifogásol, az tulajdonképpen az etnikai arányosság elve, felfedezte ő is a spanyolviaszt – fejtette ki Antal Árpád. És ennek továbbgondolásában akár partnere is lehetne: készítsenek törvénytervezetet arról, településenként a lakosság nemzetiségének arányában alkalmazzanak embereket, de nem csak a közigazgatásban, hanem az állami igazgatásban is, azaz a rendőrségen, az összes dekoncentrált intézményben – folytatta Antal, aki szerint az egész Voiculescu-féle nyílt levél álprobléma, 2012 választások éve, míg némelyek dolgozni akarnak, mások hőzöngenek, és előveszik a magyar kártyát. S az természetes, hogy éppen Sepsiszentgyörggyel példálóznak, akik a magyarokat lőni akarják, a legnagyobb magyar többségű várost célozzák meg, de nem ismerik a magyarok pszichológiáját, az én pszichológiámat – fűzte hozzá a polgármester.