Kevés leárazás, kevés vevő

Sepsiszentgyörgyön amúgy is kevés helyen lehet árleszállítással találkozni: mind­össze öt üzlet jelentette be a polgármesteri hivatalban a kedvezményes vásárt – a többi kereskedő sokallja az ezzel járó papírmunkát, illetve a kis árrés miatt nem tud engedményeket tenni – , és ott sem minden termékre. Nyolcvan vagy kilencven százalékkal olcsóbban errefelé semmit nem kapni, legtöbb hatvan százalékot lehet nyerni néhány – nem feltétlenül téli – divatcuccon, és legtöbb ötven százalékot egy pár cipőn. Ha van a kiszemelt modellből megfelelő méret, mert ez bizony már a maradék készlet, a tele polcokon többnyire egy-két kevésbé kelendő (kisebb vagy nagyobb lábra való) példány jelenti a kínálatot. Másutt húsz-harminc százalékot engedtek, ezt is inkább csak nézegetik a betérők, bár akad, aki most veszi meg a meleg lábbelit, hiszen alig egy hete van rá valóban szükség.
Az eladók szerint az elnyúló gazdasági válság és az ünnepek utáni pangás érezhető, kedd délelőtt azonban meglehetősen forgalmasnak tűnik például a Sugás Áruház is. Igaz, többen elismerik, hogy inkább kíváncsiságból, mint vásárlási szándékkal jön­nek: most csak a legszükségesebbekre futja, és különben is, a turkálókban sokkal jutányosabb a beszerzés, hasz­nált ruhát havonta lehet féláron vagy akár 5–10 lejért is kapni. Idő és türelem kérdése: akinek van belőlük, az sokat spórolhat anélkül, hogy kopottnak lássék, aki pedig új holmikra vágyik, inkább Bras­sóban keresgél: ott jóval több üzletben jóval nagyobb választékot talál, és nem csupán ruhaneműből, téli cipőből, hanem sporteszközökből is. Utóbbiakból akár egész évre bevásárolhat, aki képes volt erre félretenni: már leárazott téli és még ottfelejtett nyári felszereléseket is felkutathat, és bizonyos építkezési anyagokat is érdemesebb most hazavinni. Ha van miből...