Az egyharmad igaza

A lakosság alig egyharmada, többnyire felsőfokú végzettségű fiatalok gondolják azt, hogy a boldoguláshoz nem szükséges korruptnak lenni. És hogy nem légből kapottak az információk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a megkérdezettek közel fele elismerte: adott már hálapénzt vagy kisebb ajándékot állami intézmények alkalmazottainak. Beszédes emellett az is, hogy az ország lakosságának négyötöde úgy véli, Románia európai uniós csatlakozása után a korrupciót nem sikerült visszaszorítani.

A felmérés eredménye talán mégsem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy Romániában a közszolgálati tévében lehet követni, amint egy miniszter átveszi az eurókkal teli borítékot. Vagy arra figyelünk fel, hogy valamennyi korrupciós ügyben újrakezdődött a bűnügyi eljárás, és egyetlen vezető funkciójú tisztségviselőt sem ítéltek el. Azért sem oly megdöbbentőek a közvélemény-kutatás eredményei, mert szinte természetesnek vesszük, hogy korrupcióellenes hadjáratot indít az igazságügyi miniszter, aki ellen éppen korrupció gyanújával akarnak vizsgálatot indítani. De nézzük az érem másik oldalát is: fura mód csak az államfő politikai ellenfeleinek gyűlik meg a baja az ügyészekkel. Mintha talán mégsem az igazság feltárásának szenvedélyes vágya, hanem a hatalmi pozíció megerősítése motiválná az ügyészi vizsgálatokat.

És miközben lassan korrumpálódik a korrupcióellenes harc, továbbra is be kell csúsztatni a hálapénzt az orvos, az asszisztensnő zsebébe, továbbra is bentlakási helyet, sőt, egyetemi oklevelet lehet vásárolni, de a hajtásiért sem kell túlságosan aggódnunk, hisz kisebb összegért a gyorshajtás fölött is szemet hunyhat a rendőr.

És mégis: az egyharmadnak van igaza. Ők legalább hisznek abban, nem kell lopniuk ahhoz, hogy boldogulhassanak. És mert hiszik, bizonyára hálapénzt, kis figyelmességeket sem adnak. Talán erős, demokratikus jogállamban szeretnének élni, ahol a munkát megfizetik, ahol a szakértelem és a szorgalom elég a sikerhez. Egyetlen kérdés marad csak: vajon mikor kerülnek vezető tisztségbe?