Felébredt Sepsiszentgyörgy (Államfő- és kormányellenes tüntetés)

Nem bejelentett tüntetés volt a sepsiszentgyörgyi, és a helyszínen sem lehetett semmit megtudni a szervezőkről. Senki nem tartott szónoklatot, egyfajta szervezettnek tűnő elképzelés mégis érvényesült, ez a táblákból, feliratokból is kitűnt. Ismétlődtek a Bukarestből már jól ismert szellemes jelszavak, és volt, aki hosszabb felsorolást tartott magasba a sérelmekkel. Komoly erőkkel készültek a rendőrök, csendőrök, hemzsegtek a környéken az egyenruhás rendfenntartók.
Öt órakor a legharsányabb, legfeltűnőbb az Őrkőről érkező romák egy csoportja volt. Füttyökkel, táblákkal jöttek, mint mondták, több mint ötvenen, azért, mert "mára már teljesen elviselhetetlenné vált sorsuk", "még kukázni sem hagynak". Senki nem szervezte be őket – állították. "Mi jöttünk le magunktól azért, hogy szedjük le Băsescut!" – mondotta az egyik idős férfi. "Láttuk a tévében, hogy mindenütt tüntetnek, aztán olvastuk az újságban, hogy ma öttől itt is lesz, összeszerveződtünk és lejöttünk" – mondta másikuk, aki vállalta a kezdeményező szerepet is, "a tanács alkalmazottja vagyok, a cigányokért felelek", s sorolta a sérelmeket a levont fizetésekről, az alig 120 lejes segélyről, amelyből öt-hat embernek kellene megélnie. "Jöjjön Băsescu, jöjjön Boc, lássuk, 120 lejből hogy tudnak megélni." Az őrkőiek elszántak. "Mindennap kijövünk, s ha kell, Bukarestbe is felmegyünk" – mondták.
Öt óra után percről percre forrósodik a hangulat, s nő a tömeg, egyre többen gyülekeznek. Vannak, akik csoportosan érkeznek, mások egyenként verődnek a tiltakozókhoz, látni színészeket, kórházi és városházi alkalmazottakat, sok a nyugdíjas. Érezhetően egyre nehezebb az életük, azért jöttek ki – válaszolják kérdésünkre. "Reméljük, jön egy új, egy jobb vezetőség" – mondja Kolozsi Mihály. "Azért vagyok itt, hogy Băsescu mondjon le, ez a hóhér kormány mondjon le, mert szétlopkodták, tönkretették az országot" – válaszolja kérdésünkre András Gyula. "Igaz, aki a polcra kerül, az előbb megszedi magát, ez így szokott lenni, de valami változásra úgyis szükség van" – mondja.
"Kijöttünk mi is, ez a szegény emberek, a kétségbeesés menete. Úgy éreztük, szolidarizálnunk kell velük" – feleli Ne­mes Előd, aki saját bevallása szerint politikusként és magánemberként egy­aránt jelen van. Akadt még néhány politikus a téren, ott volt Bálint József, az MPP városi elnöke, Mădălin Guruianu, a Nem­zeti Liberális Párt helyi vezetője, ám egyetlen tábla, egyetlen jelszó sem utalt politikai alakulatokra. Szakszervezeti vezetők is eljöttek, de ők is inkább "civil tüntető" minőségben. Hat óra után egy idős férfi a prefektúra előtt RMDSZ-tagkönyvét gyújtotta fel, a nyilvánosság előtt akarta ezzel kifejezni, nem ért egyet annak a szervezetnek a politikájával, amelynek 1990 óta tagja. "Magyar vagyok, és magyar is maradok" – nyomatékosította, és szavaiból kitetszett: az egyre nagyobb nyomorért, az egyre nehezebb mindennapokért felelőssé teszi a kormányon levő RMDSZ-t is.
Aki arra járt, megtapasztalta, igazán pezsgő, szinte forradalmi volt a hangulat, többen mondogatták: "ha összefogunk az egész országban, ha mindennap tüntetünk, lesz eredmény". Várhatóan ma ugyancsak öt órakor ismét összegyűlnek az elégedetlenek, és bíznak benne, napról napra többen és többen mozdulnak meg. Tegnap a hivatalosságok közül senki nem szentelt figyelmet a tiltakozóknak, a prefektus szobájában égett a villany, de György Ervin kormánymegbízott nem mutatkozott. Egy kutya ült szomorúan a tüntetők mellett a hóban, és állhatatosan figyelte a kiabáló tömeget.