Külföldi hírek

2012. január 20., péntek 15:31
somatt63
84 hozzászólás

S mit Pál? Ki tud angolul? Ha ez sem bizonyíték!...

" Many are well acquainted with the sad story of the
American athlete Jim Thorpe who won gold medals
in the pentathlon and in the decathlon at the 1912
Olympic Games. But it was revealed that he played
minor league baseball in 1909 and 1910, having
received a stipend of some twenty-five dollars a
week. Great outrage was voiced after the Games,
and he was stripped of his olympic medals. This
was not a surprising turn of events. As the American
social critic and economist Veblen at the turn of the
century so astutely described in his book “The
Theory of the Leisure Class”
2
, sport was performed
by a nouveau riche upper class as a form of
demonstrative consumption, that is as a possibility
of vaunting their social status, their wealth and the
free time they had at their disposal. Thus, amateur
sports, especially those that were relatively
expensive to pursue, such as tennis, sailing and golf,
were elevated to an ideal by which one could
demonstrate that one was in a position to go in for
“unproductive” and “purpose free” leisure time
activities without the pressure of “serious” aims in
life or economic constraints."

"Sokan jól ismerik az amerikai atléta Jim Thorpe
szomorú történetét, aki az 1912-es olimpiai
játékokon nyert aranyérmeket tíz- és ötpróbában.
Kiderült, hogy 19o9-ben és 191o-ben csapatban
baseball-ozott, ahol fizetésként heti 25 dollárt
kapott. Az olimpia után az eset nagy felháborodást
váltott ki, őt pedig megfosztották olimpiai érmeitől.
Az események ilyen alakulása egyáltalán nem volt
szokatlan. Ahogy azt az amerikai társadalomkritikus
és közgazdász Veblen a századfordulón "A
vagyonukból élők teóriája" című könyvében oly jól
leírta, a sportnak a "nouveau riche" felső osztály
hódolt, s ez része volt hivalkodó fogyasztásközpontúságuknak, egy újabb lehetőség, melynek
révén henceghettek társadalmi státusukkal,
gazdagságukkal és rendelkezésükre álló
szabadidejükkel.
Így az amatőr sportok, főként azok, melyek
viszonylagosan sok pénzbe kerültek, egy olyan
ideállá emelkedtek, melynek segítségével
demonstrálható volt, hogy valaki megengedheti
magának, hogy szabadidejét "terméketlen",
"céltalan" tevékenységeknek szentelje, anélkül,
hogy az élet "komoly" céljainak vagy anyagi
nehézségeknek a súlya ránehezedne. "