Azt mondják, nem alkusznak

A nincstelenségtől a fejlődést és a hatalmasnak mondott beruházások hasznát a köznép nem látja. Hosszú évek után mostanság ismét elégedetlenségi hullám söpör végig az országon. Tizenegy napja üvölti pár ezer ember, hogy le Băsescuval, le a kormánnyal, le a korrupcióval, a maffiával. A hatalom a parlament pulpitusának magasságából mégis azt állítja, hogy sikerült a gazdasági visszaesés sárkányát legyőzniük, miközben szomorkásra sminkelt ábrázattal ismerik el, hogy győzelmükért a lakosság nagy árat fizetett. Magyarán elszegé­nyedett.
De sebaj, állják a sarat, és – derült ki a parlament rendkívüli ülésén – nem hátrálnak meg. És mert dörzsölt politikusoknak is képzelik magukat, csillapítandó az elégedetlenséget, vetettek egy koncot a tüntetőknek is. Emil Boc váratlanul bejelentette: menesztette a külügyminisztert, aki mellesleg épp külföldön tárgyalt, mert az meg­sértette a tüntetőket.
Kelemen Hunor is mondta, amit mondania kellett, ha már beálltak a táncba: kezükben ugyan – sokadszorra (!) – a kormánybuktatás lehetősége, de ne várja senki tőlük, hogy felrúgják az ország gazdasági-politikai stabilitását. És dobott egy koncot a magyar választóknak is, mikor a nacionalista erők előretörésének veszélyére célozgatott.
De arról, hogy még a tavasz folyamán előrehozott parlamenti és elnökválasztásokat tartsanak, hallani sem akarnak. És boríthat mindent az az esti hír, miszerint a liberálisok a parlament csoportos elhagyására készülnek.
A kormánykoalíció ellenben szorosra zárta sorait, csak Varujan Pambuccian, a kisebbségiek frakcióvezetője ígérte-forma, hogy az elkövetkezőkben egyetlen felelősségvállalással parlament elé terjesztett törvényt sem támogatnak.
Bocékat látszólag nem rendítette meg sem e kis parlamenti intermezzo, sem az utca hangja. Bátorítják maguk: nem alkusznak! Egyelőre...